A metabolikus szindróma az utóbbi évtizedek egyik leginkább kutatott és vitatott tünetegyüttese, ami a klinikusok változatlan érdeklődésére tart számot. Sokáig elfogadott volt Reaven eredeti elképzelése, hogy a szindrómát a vázizomzat inzulinrezisztenciája és a kompenzatorikus hyperinsulinaemia okozza, és hogy a szindróma a 2-es típusú diabétesz "előszobája", ami súlyos kardiovaszkuláris elváltozásokhoz is vezet. Kiderült azonban, hogy a szindrómát egyetlen kórokra nem lehet visszavezetni, kialakulásában számos egyéb tényező is szerepel. A "vertikális" progressziót az utóbbi évtizedekben a szindróma kapcsolatrendszerének "horizontális" irányú bővülése egészítette ki. Felfogásunk szerint a szindróma kiterjedt kauzális kapcsolatrendszere mind elméleti, mind új gyakorlati klinikai ismereteket nyújt, amelyeket a hatásos kezelésben, sőt a megelőzésben is indokolt alkalmazni. Összefoglaló munkánkban vázoltuk a különböző újonnan megismert patomechanizmusokat, amelyek hozzájárulnak a tünetegyüttes kialakulásához. Utaltunk a cirkadián CLOCK-rendszer diszrupciójának patogén szerepére, az intesztinális mikrobiom összetételének változásaira, és az epesavreceptorok jelátvivő funkciójának meghatározó befolyására az MS kialakulásában. Ismertetjük a vázizomzat szekretoros működésének hatásait az inzulinrezisztenciára, a myokinek és az MS kapcsolatát. Kitérünk az agy inzulinrezisztenciájára, amely sokáig kevéssé állt előtérben. Érintjük a chromogranin-A feltételezett szerepét. Az MS-sel kapcsolatba hozható kórképek közül a hagyományos diabétesz és kardiovaszkuláris betegségek mellett kitérünk a nemalkoholos zsírmájra, ami konszenzus szerint az MS májra lokalizálódó formája és a fejlett világ egyik legelterjedtebb nem fertőző betegsége. Tárgyaljuk az alvási apnoe-t, ami a szindróma gyakori, potenciálisan súlyos kardiovaszkuláris veszélyt hordozó állapota. A légzőszerveket érintő kórképek közül kevésbé ismert az idült obstruktív tüdőbetegség kapcsolata az MS-sel. Érintünk egyes mentális kórképeket, mint az Alzheimer-kór és a depresszió, amelyek kialakulásában az agyi inzulinrezisztenciának kauzális szerepet tulajdonítanak. Érintünk néhány, a szindrómához okilag lazábban kapcsolódó kórképet, így a psoriasist, periodontális kórképeket, egyes mozgásszervi (autoimmun?) betegségeket, sőt utalunk röviden egyes tumorok összefüggéseire a szindrómával. Úgy ítéljük, hogy a szindróma a 20-21. század leggyakoribb, nem fertőző krónikus tünetcsoportja, amit ugyan szindrómának kórismézni nem javasolt, de széles körű ismerete népegészségügyi jelentőségű, mivel számos egyéb kórkép hatásos megelőzését segítheti elő.  Kulcsszavak: metabolikus szindróma, vertikális progresszió, újabb patomechanizmusok, CLOCK-rendszer, bélmikrobiom, kauzálisan kapcsolódó kórképek, alvási apnoe, NAFLD