Jelenleg az akut ischaemiás stroke reperfúziós kezelésében újabb paradigmaváltás korszakát éljük: egyre kevésbé a merev időablakok és egyre inkább a fejlett képalkotó eszközökkel (CT- vagy MR-perfúzióval és automata kiértékelő szoftverekkel) megítélhető egyéni patofiziológia határozza meg, hogy a kezeléstől várható-e klinikai haszon. A terápiás döntésben elsősorban a megmenthető agyszövet, a penumbra megléte, valamint az irreverzibilisen károsodott infarktushoz viszonyított nagysága és lokalizációja segít. Nagyon fontos azonban továbbra is szem előtt tartanunk, hogy minél korábban érünk el reperfúziót, annál több agyszövet menthető meg és annál jobb klinikai kimenetel várható, ezért az időablakoktól való függetlenedés nem jelenti azt, hogy az ellátás kevésbé sürgető lenne.