A bio-pszicho-szociális egészségmodell segíti azon betegségek megértését, amelyeknek okai összetettek, lefolyásukra pedig külső és belső feltételek egyaránt hatást gyakorolnak. A depresszió is ilyen összetett megbetegedés, amely jelentősen befolyásolja a személy életminőségét. A depressziót a betegek többsége szégyelli, gyengeségnek tartja, sokszor a környezetükben élők nem is tekintik őket betegnek. A depressziós ember viszont szenved, mert önmagát értéktelennek látja, képtelen feladatait ellátni, nem érdekli semmi, és nem tud örömet érezni. Ennek az állapotnak a hátterében a gyermekkori fejlődéssel kezdődően komplex folyamat áll. A genetikai hajlamosság mellett nagy jelentőségű a gyermekkori környezet hatása (pl. anya-gyerek kapcsolat, a biztonságos kötődés kialakulása), amely a személyiség mintázatát alakítja. Jelentőséggel bírnak a kialakult megküzdési stratégiák, a rendszeres negatív irányú gondolkodásbeli torzítások, triggerként szereplő életesemények, kapcsolati problémák, veszteségek. A pszichoterápia az agyi működésben kimutatható biológiai hatásain keresztül (pl. a frontális lebeny aktivitásának fokozódása, top-down reguláció) és a gyógyszeres kezelés a neurotranszmitter-egyensúly helyreállításán, az amygdalaaktivitás csökkentésén (bottom-up reguláció) keresztül a pozitív érzelmek megélését segítik elő. A pozitív érzelmeken alapszik a hangulat javulása, amellyel párhuzamosan a depresszió egyéb tüneteinek csökkenése várható.