A diagnosztikus szívkatéterezés során a szív és az erek strukturális és funkcionális eltérései vizsgálhatók. Annak ellenére, hogy a képalkotó eljárások elképesztő evolúciója átrajzolta az egyes betegségek diagnosztikai algoritmusait, az invazív diagnosztika továbbra is a cardiovascularis betegségek felderítésének és a terápia tervezésének nélkülözhetetlen eszköze maradt. Napjainkban az invazív hemodinamikai kivizsgálásra a katéreres laboratóriumba érkező betegek már túl vannak az alapos noninvazív képalkotó és funkcionális vizsgálatokon. Ez azt jelenti, hogy a megválaszolandó kérdések meglehetősen összetettek, többnyire más módszerrel fel nem oldható diagnosztikai/differenciáldiagnosztikai kérdésekre kell egyértelmű választ adni. Az elvárásokat kicsit másképp fogalmazva: a komplex hemodinamikai vizsgálatra érkező beteg nem hagyhatja el a katéteres laboratóriumot megalapozott paraméterekkel alátámasztott végleges diagnózis nélkül. Éppen ezért ebben a betegcsoportban a rutin szívkatéterezés nem értelmezhető; az adott beteg valamennyi klinikai és noninvazív vizsgálati eredményének ismeretében kell a beavatkozást megtervezni, és a közben mért adatok függvényében újraértékelni a következő lépést. Az ehhez nélkülözhetetlen technikai alapokhoz, kivitelezési módszerekhez és a nyert adatok értelmezéséhez kíván a szerző a közleményben alapszinten eligazodást nyújtani. Kulcsszavak: hemodinamikai vizsgálat, nyomásgörbe, perctérfogat, angiográfia, intravascularis képalkotás