Bevezetés: A hirtelen szívhalál (HSZH) klinikai szindróma, amely a legáltalánosabban elfogadott definíció szerint: szívbetegen vagy ismert szívbetegség nélküli személyen cardiogen ok miatt bekövetkező, váratlan, idő előtti, természetes halál, amelyet az öntudat hirtelen elvesztése előz meg és az akut tünetek kialakulásától számított egy órán belül bekövetkezik. (3). A hirtelen szívhalál incidenciája a publikált irodalom szerint igen széles tartományban mozog (15-48%), mely függ a földrajzi és demográfiai mutatóktól. Célkitűzés: Kutatásunk célja volt megvizsgálni a rövid és közepes távú túlélést a hirtelen szívhalált elszenvedett betegeknél az újraélesztést követően. Minta és módszer: Hirtelen szívhalál esetén két csoportra osztott betegeink adatait hasonlítottuk össze a kórházi távozáskor, majd az azt követő 1. és 3. hónapban. Vizsgálatunk során a 2016 január 1. és 2017. december 31 közötti HSZH szenvedett 92 betegek adatait vetettük össze. Olyan betegek adatai kerültek feldolgozásra, akik HSZH követően bizonyítottan sokkolandó(I.) vagy nem sokkolandó(II.) iniciális ritmussal rendelkeztek. A legfontosabb végpont a két csoport halálozásainak összehasonlítása volt. A statisztika analízis során T-próbát és ANOVA-t használtunk az adatok összehasonlítására. Kizárási kritériumaink között szerepelt a pontatlan dokumentáció és a bizonytalan ritmus. Eredmények: A sokkolandó csoportba a betegek 62% került, ahol szignifikánsan magasabb volt a túlélés, mindhárom megfigyelt időpontban, mint a nem sokkolandó csoportban. Következtetés: Az általunk vizsgált populációban is igazolódott a már több kutatással alátámasztott elmélet, mely szerint a HSZH estében sokkolandó ritmussal rendelkező betegek túlélési mutatói signifikánsan jobbak, mint a nem sokkolandó ritmussal rendelkezőké. Betegeinknél szignifikánsan magasabb túlélést tapasztaltunk mind a kórházi távozáskor, mind a 30. napos túlélési adatokat tekintve.  Kulcsszavak: hirtelen szívhalál, kamrai ritmuszavarok, túlélés