Bevezetés: A patellofemorális fájdalom szindróma (PFPS) multifaktoriális eredetű kórkép, mely a társadalom jelentős hányadát érinti. A PFPS terápiája során számos kezelési mód áll rendelkezésre, azonban a betegség komplexitása miatt nehezen alkalmazhatóak univerzálisan a terápiás eljárások. A patellofemorális fájdalom szindróma egyik leggyakrabban érintett betegcsoportját a hobbi futók képezik. Cél: A kutatás célja a patellofemorális fájdalom szindróma magyar gyakorlatban alkalmazott terápiás eljárásainak összehasonlítása az Amerikai Gyógytornász Társaság (APTA) 2019-es kiadványa alapján a nemzetközi szakirodalomban tett ajánlásokkal. A futás mozgásmintájának újratanítása kifejezetten a futók körében alkalmazható terápia. A futás egyre népszerűbbé válása és a PFPS gyakori előfordulása miatt a kutatás során külön hangsúlyt fektettünk ezen terápia vizsgálatára. Anyag és módszer: A kutatás adatfelvétele online kérdőíves módszerrel történt, a kutatást és annak témaköreit a 2018. május-2020. között megjelent nemzetközi szakirodalomra, illetve az APTA 2019-ben kiadott irányelveire alapoztuk. A kérdőív demográfiai és többségében a terápiákkal kapcsolatos kérdéseket tartalmaz. Eredmények: A kérdőíves kutatás eredményei alapján a felmérésben résztvevő gyógytornászok a terápiás módszerek többségénél az American Physical Therapy Association (ADTA, Amerikai Fizioterápiás Társaság) útmutatója és a nemzetközi szakirodalom ajánlásai és eredményei alapján járnak el. A patellofemorális fájdalom szindróma kezelésében evidenciával bíró módszerek: mozgásterápia (csípő és térdízületi gyakorlatok kombinált alkalmazása), tape alkalmazása rövid távon (4 hét), talpbetét használata mozgásterápiás feladatok végzésekor, betegoktatás, kombinált terápia alkalmazása (3, vagy több kezelés). Azon terápiás módszerek, amelyeknél a magyar és a nemzetközi gyógytornász gyakorlatban eltérés mutatkozik a térdízületi ortézisek, fizikoterápiás kezelések, manuálterapiás kezelések és a véráramlás korlátozásának alkalmazása mozgás közben. Limitációk: A kérdőíves vizsgálatban résztvevők nem reprezentálják a hazai gyógytornászok teljes populációját. Következtetés: A kutatás eredménye a jelenlegi nemzetközi eredményeket és a magyar gyakorlatot tükrözi adott csoportban. Fontosnak tartjuk a kutatás folytatását, a megválaszolandó kérdések specializálását, és a beválogatási kritérium meghatározását, ami által teljeskörű képet kaphatunk a magyar gyógytornászok munkájáról. Javasoljuk a kutatás kibővítését a jövőben megjelenő tanulmányokkal, illetve a terápiás módszerek egyénre adaptálási lehetőségeinek kidolgozásával. Szükségesnek tartjuk a nemzetközi irodalomban hatékonynak bizonyuló kezelési módszerek posztgraduális képzések formájában történő bevezetését az említett betegcsoportok terápiájában.  Kulcsszavak: patellofemorális fájdalom szindróma, terápiás módszerek, Magyarország, futás