Minimálisan invazív adrenalectomia - 23 év alatt végzett transperitonealis és retroperitonealis adrenalectomiák operatív és perioperatív eredményei a Szegedi Tudományegyetem Sebészeti Klinikán / Ottlakán Aurél [et al.]
Bibliogr.: p. 198-199. - Abstr. hun., eng. - DOI: https://doi.org/10.1556/1046.2022.20016
In: Magyar Sebészet. - ISSN 0025-0295, eISSN 1789-4301. - 2022. 75. évf. 2. sz., p. 194-199. : ill.
Célkitűzés: Vizsgálatunk célja a Szegedi Tudományegyetem Sebészeti Klinikán végzett retroperitonealis (RP) és transperitonealis (TP) adrenalectomiák operatív és perioperatív eredményeinek bemutatása volt. Betegek és módszer: Retrospektív cohort vizsgálatunkban 1998-2021 között végzett 174 adrenalectomia (28 RP; 146 TP) következő paramétereit értékeltük: korábbi hasi műtétek aránya, konverziós arány, műtéti idő, intraoperatív vérvesztés, tumorméret, szövettan, kórházi tartózkodási idő, valamint korai és késői szövődmény ráta. Eredmények: TP esetében szignifikánsan magasabb korábbi hasi műtétek (TP vs RP: 68 [46,57%] vs. 4 [14%] P 5 0,0021) mellett a konverziós arányban jelentős különbség nem mutatkozott (TP vs. RP: 7 [4,79%] vs. 5 [18%], P 5 0,312). TP-technikával szignifikánsan nagyobb tumorok eltávolítása történt (TP vs. RP: 58,05mm vs. 34,8 mm, P 5 0,016), az intraoperatív vérvesztésben azonban jelentős különbség nem mutatkozott (TP vs. RP: 67,85 ml vs. 50,2 ml, P 5 0,157), illetve a műtéti idő alakulásában a TP-csoportban szignifikánsan jobb eredményeket találtunk (TP vs. RP: 86,3 perc vs. 134,5 perc, P 5 0,024). A leggyakoribb szövettani lelet az adenoma volt (TP vs. RP: n 5 95, 65,06% vs. 18 [64,3%]). A TP-csoportban 19 malignus lézió (13,01%) fordult elő, míg RP-ben malignus tumor eltávolítás nem történt. Pheochromocytoma TP-ben 11 (7,53%), míg RP-ben 5 (17,8%) esetben fordult elő. A kórházi tartózkodásban szignifikáns különbség nem mutatkozott (TP vs. RP: 5,125 nap vs. 4,61 nap, P 5 0,413). Korai szövődmény TP-ben öt (lépsérülés, posztoperatív láz, súlyos intraoperatív vérzés, súlyos fokú hyperkalaemia, műtétiseb-szuppuráció), míg RP-ben két esetben (2 alkalommal súlyos intraoperatív vérzés) fordult elő. TP-csoportban egy posztoperatív haláleset történt kamrafibrilláció miatt. Késői szövődmények közül TP-ben egy alkalommal fordult elő posztoperatív hasfali sérv. Következtetések: Mindkét módszer biztonságos és jól standardizálható. Saját vizsgálatunkban az RP-adrenalectomiák kisebb elváltozások eltávolításában, míg a TP-technika szignifikánsan rövidebb műtéti idővel nagy méretű és malignus tumorok resectiójára is alkalmasnak bizonyult. Kulcsszavak: minimálisan invazív adrenalectomia, transperitonealis, retroperitonealis