Közleményünk célja bemutatni az új sebészi technikát és módszereket, amelyeket 1986 óta alkalmazunk az inficiálódott necrotizáló pancreatitis, a krónikus pancratitis gyógyításakor, illetve a szigetsejttranszplantáció alkalmával. Az inficiálódott necrotizáló pancreatitis (INP) az akut pancreatitis legsúlyosabb formája, amely az esetek többségében felelős a pancreatitishez kapcsolódó morbiditásért és magas halálozásért. 1986 óta 224 beteget gyógyítottunk INP miatt. A sebészi terápia magában foglalta a kiterjesztett necrosectomiát, a többszörös drenázst, amely biztosította a folyamatos öblítést. A sebészi beavatkozást követően supportiv kezelést alkalmaztunk. A globális kórházi mortalitás 7,7% volt. Tapasztalataink szerint, az INP komplex terápiája, amely magában foglalja az adequat sebészi beavatkozást, a folyamatos, hosszan tartó, többszörös öblítést és a supportiv kezelést, biztosíthatja a sikeres gyógyítást. A krónikus pancreatitisben szenvedő betegek egyharmadában az inflammatoricus folyamat a pancreasfej gyulladásos tumorát idézi elő, amely a vezetékrendszerek obstructioját, alkalmasint a duodenum kompresszióját idézi elő, fájdalmat és fogyást okozva. Minthogy egy benignus elváltozással állunk szemben, egy biztonságos szervmegtartó pancreasfej-resectiót (OPPHR) dolgoztunk ki, amely magában foglalja a pancreasfejben kialakult gyulladásos tumor széles resectióját, anélkül, hogy a pancreast a v. portae felett izolálnánk, illetve átvágnánk. Napjainkig 196 esetben végeztünk szervmegtartó pancreasfej-resectiót mortalitás nélkül. A műtét után a betegek életminősége 89%-ban javult. A 10 éves klinikai megfigyelés és a prospektiv randomizált összehasonlító vizsgálat egyértelműen alátámasztotta, hogy az OPPHR-műtét egy biztonságos és hatásos beavatkozás, amely hosszú távon javítja a betegek életminőségét. A distalis pancreas resectio leggyakoribb szövődménye a pancreas fistula, amelynek kivédésére számos műtéti megoldást alkalmaznak, változó sikerrel. Az irodalmi adatok alapján a fistula kialakulása 6-30% -ra tehető distalis resectio után. Műtéti gyakorlatunkban 1994-ben alkalmaztuk először a pancreas resectios felszínének zárására a Premium PolysorbR (abszorbeálodó laktomer) kapocssort. Napjainkig e módszert 187 distalis resectiós műtétnél alkalmaztuk. A postoperativ időszakban két esetben jelentkezett pancreas fistula, amelyek konzervatív kezelésre szanálódtak. Így a postoperativ fistula incidenciája 0,9% volt. A hasnyálmirigy-szigetsejt beültetésének egyik potenciális és egyben ígéretes forrása az embrionális hasnyálmirigy. Az embrionális pancreas endokrin szövet tartama csaknem 90%. Az izolált szigetek megfelelő feltételek mellett hosszabb ideig mesterséges körülmények között tenyészthetők, és ez alatt jelentős mértékű sejtosztódás, illetve differenciálódás jön létre. Előnynek tekinthető, hogy a tenyésztett szövetkultúra mélyfagyasztásos tárolása is megoldott, mely ún. szövetbank kialakítását teszi lehetővé. Az első embrionális szigetsejt klinikai transzplantációnk 1982-ben történt. Az ezt követő 25 esetben, köztük egy kombinált vese- és szigetsejt-beültetés, bár inzulinmentességet nem sikerül elérni, de az inzulinszükséglet szignifikáns csökkenése mellett, a cukoranyagcsere normalizálódott, és az 5-10 évig működő szigetsejtapparátus hatására a még nem visszafordíthatatlan másodlagos diabeteszes szövődmények (retinopathia, nephropathia, neuropathia) progressziója megállt, sőt az esetek egy részében javulást is eredményezett.  Kulcsszavak: INP komplex kezelése, szervmegtartó pancreasfej resectio, hasnyálmirigy distalis resectioja, PolysorbR kapocs, foetalis hasnyálmirigy szigetsejt transzplantáció