Bevezetés: A hipertónia előfordulása a világon az egyik legmagasabb, a hipertóniás betegek körében a kardiovaszkuláris események gyakoriak. A hajléktalanok kritikus csoportot képeznek; jellemző rendszertelen életmódjuk, a nagymértékű, káros abúzusok (alkoholfogyasztás, dohányzás), az ellátás nem kellő időben és mértékben történő igénybevétele nagyobb rizikót jelent a kardiovaszkuláris esemény bekövetkezésére. Ezért fontos a beteg együttműködésének felmérése, javítása; a hipertónia korrekt ellátása és szövődményeinek megelőzése céljából. A rossz complience a betegnek, az egészségügyi ellátórendszernek egyaránt megterhelő. Az együttműködés hiánya a beteget érintő problémákon túl az egészségügyi ellátórendszert mind munkaerő, mind idő tekintetében átlagon felül leterheli. Ezenkívül a Társadalombiztosítás pénzügyi szolgál-tatásait (táppénz, rokkant nyugdíj,) is nagyobb mértékben veszi igénybe. Anyag és módszer: Egy a Nemzetközi Hipertónia Társaság és Hipertónia Világliga által szervezett éves felmérés keretein belül az Oltalom Karitatív Egyesület hajléktalanszállójának lakói vettek részt önkéntesen a vizsgálatban. A vérnyomásmérés 5 perc pihenés után háromszor, 1 perces időközökkel történt, a bal karon, ülő helyzetben, megfelelő méretű mandzsettával. Előtte az étkezés megengedett volt, a dohányzás és az alkohol fogyasztás azonban nem. Az adatok rögzítése nyomtatott kérdőíven történt és ezekből statisztikai elemzés készült. A kontroll csoport tagjai azok az egyének voltak, akik nem estek át súlyos kardiovaszkuláris eseményen. Eredmény: Várhatóan a betegek együttműködése nem megfelelő, melynek okai lehetnek: az ellátatlanság vagy az ellátás során előírtak be nem tartása. Az ellátás hiánya adódhat a hajléktalan hiányos ismereteiből, az ellátásban való részvételhez szükséges késztetés hiányából vagy a hátrányos megkülönböztetéstől való félelem miatt. Az előírtak be nem tartásának oka lehet a torzult prioritások, az egészségtudatosság hiánya. Meghatározó indok lehet a nem megfelelő anyagi helyzet az egészséges életmód, és a gyógyszerelés fenntartásához. Következtetés: Az egészségügy részéről szükséges lenne több szűrési lehetőség megteremtése, akár a hajléktalanok életmódjának megfelelően pl: utcai szűrő állomások. Az egészségügyi személyzet által végzett betegtájékoztatás megoldás lehet az ismereteik bővítésére, az egészségügybe vetett bizalmuk növelésére. Tájékozottságuk segítheti őket, hogy a szükséges és az indokolt szociális támogatásokhoz jussanak. A betegek együttműködésének javításával, a szövődmények elkerülésével nemcsak a betegek életminősége javulna, hanem az egészségügyi és szociális ellátórendszer terhelése is csökkenne.