Bevezetés: A teljes gégeeltávolítás utáni beszédkészség helyreállítására napjainkban a legelfogadottabb módszer a hangprotézis-beültetés. Az eszközzel a betegek döntő többsége jól kommunikál, de a művi tracheo-oesophagealis fisztula szövődményekkel járhat, amelyek közül leggyakoribb a protézis melletti nyál- és folyadékcsorgás. A leakage legtöbb esetben minimális invazív módszerekkel megszüntethető, de egyes betegeknél akár összetettebb sebészi eljárás is szükségessé válhat. Esetismertetés: 70 éves férfi betegnél T4N2MO stádiumú gégetumor miatt teljes gégeeltávolítást és posztoperatív kemoradioterápiát követően beszédrehabilitáció céljából hangprotézis-implantációt végeztünk. A protézis 3 hónappal később spontán kilökődött. Helyén nagy, ismételt protézisbeültetést lehetetlenné tevő fisztulanyílás maradt vissza. A sipolynyílás spontán szűkülése néhány hónap alatt sem következett be. Tracheamobilizáció melletti fisztulazárást végeztünk, új hangprotézis új helyre történő beültetésével. Eredmények: A tracheostoma magasságában a nyelőcső és a kérdéses tracheaszakasz mobilizálása után az érintett tracheaszakasz elcsúsztatásával megszüntettük a tracheo-oesophagealis fisztulát. Posztoperatív ismételt fisztulát nem észleltünk. 3 hónappal később ismételt Provox-implantáció történt, amelynek segítségével a beteg kiválóan kommunikál jelenleg is. Következtetés: A hangprotézissel történő beszédrehabilitáció több szövődménnyel járhat. Mind a kialakított fisztulával, mind a beültetett protézissel adódhat gond. Külön problémát jelenthet a hangprotézis kiesését követően a permanens tracheo-oesophagealis fisztula megszüntetése. Az általunk bemutatott módszer tartós és esztétikailag kedvező eredményt hozhat.  Kulcsszavak: teljes gégeeltávolítás, beszédrehabilitáció, hangprotézis, szövődmények megoldása