A 2-es típusú diabetesben szenvedő betegek döntő többsége orális antidiabetikus kezelésben reszesül. A betegség előrehaladó jellege miatt azonban egy idő után inzulinkezelés bevezetése is indokolttá válik. Ilyen esetben a megtartott orális kezelés mellett lefekvéskor adott, elhúzódó hatásu inzulinnal jó eredmények érhetők el. Az elhúzódó hatású inzulinok közül eddig az NPH inzulint használtuk a leggyakrabban. A közelmúltban vált elérhetővé hazánkban is az első hosszú hatású inzulinanalog, a glargn (Lantus), amely az eddigi vizsgálatok szerint 24 órás hatástartamával, csúcs nélküli hatásgörbéjével jól megközelíti az ideális bazális inzulin tulajdonságait. A LANMET (tantus-metformin) vizsgálat a 2-es típusú cukorbetegség kombinált kezelésének két formáját hasonlította össze, a glargin + metformin és az NPH inzulin + metformin kezelést. Kiderült, hogy a metformin mellett az esti érákban alkalmazott glargin - egy egyszerű kezdési protokoll alapján végzett dózisadaptációval éppoly jó anyagcserehetyzete eredményez, mint a metformin mellett adott NPH inzulin. A tüneteket okozó hypoglykaemiás epizódok száma az első 12 hétben kisebb volt a glargin ágon, mint az NPH ágon. A vizsgálatban használt dózistitrálási protokoll elve útmutatásul szolgálhat a hazai gyakorlatszámára is.