Az 1960-as években megjelent mechanikus keringéstámogatás (MCS) rövid-, közép- és hosszú távú formáit különböztetjük meg. Jelen összefoglaló a rövidtávú MCS hazánkban használt formájával, a veno-arteriosus extrakorporális membrán-oxigenátorral (VA-ECMO) kapcsolatos alapvető ismereteket, tapasztalatainkat, valamint házi regiszterünk eredményeit ismerteti. Retro- és prospektív adatgyűjtést végeztünk klinikánkon 2012 és 2020 között VA-ECMO-val kezelt betegek adataiból. Primer végpontként az összmortalitást határoztuk meg e kritikus állapotú betegpopulációban. Minden perifériás és centrális VA-ECMO-beültetésen átesett beteg adatait összesítettük indikációtól és potenciális klinikai továbblépéstől függetlenül. A mortalitást szignifikánsan befolyásoló tényezőként a 65 év feletti életkort és a kiindulási 7,2 alatti pH-értéket azonosítottuk. Közel szignifikáns negatív prediktív eredményt hozott az akut koronáriaszindróma (ACS) klinikuma, azonban jobb túlélést eredményezett a szívtranszplantáció (hTX) utáni korai rejekció miatt szükségessé váló VA-ECMO-kezelés. Ezek mellett nemzetközi publikációkban még a cukorbetegség, a magas kiindulási laktátszint, valamint a vese- és májelégtelenség szerepét is azonosították. Eredményeink a nemzetközi irodalommal javarészt egybevágnak mind a mortalitás adatokat, mind az azt növelő rizikófaktorokat tekintve. Az időfaktor igen fontos szerepet játszik ezen betegek túlélésében, ezért elsődleges fontosságú a nyilvánvaló kontraindikációval nem rendelkező, de konvencionális terápiára refrakter betegek időben VA-ECMO-implantációt végző centrumba referálása.  Kulcsszavak: veno-arteriosus extrakorporális membrán-oxigenátor, akut koronáriaszindróma, szívtranszplantáció, kardiopulmonalis reszuszcitáció, szívelégtelenség