Az atípusos femurtörés kialakulását elsősorban a hosszantartó biszfoszfonát (BP) kezeléssel hozzák összefüggésbe, de létrejöttében egyéb tényezők is szerepet játszhatnak. Retrospektív tanulmányunkban, 2013. január 1. és 2019. december 31. közötti időszakot feldolgozva, 30 esetben észleltünk atípusos femurtörést. Az eseteket a BP alkalmazása alapján két csoportra osztottuk: I. BP-t nem használók és II. BP-t használók. A II. csoportot további két alcsoportra osztottuk a terápia időtartamának megfelelően, Ila (< 5év BP) és llb (> 5 év BP). A II. csoportnál a törésgyógyulási idő hosszabbnak bizonyult (7 +- 4.9 hónap) az I. csoporthoz (5.8 +- 4.6 hónap, p = 0.24) képest. 17 esetben (57%) észleltünk elhúzódó törésgyógyulást (> 6 hónap), amelyek közül 11 esetben igazolódott BP használat (64%). A IIb csoportnál (9.1+-5.1 hónap) a törésgyógyulás időtartama szignifikánsan meghaladta a Ila csoportét (5.6+-3.4 hónap, p = 0.03):Elhúzódó törésgyógyulás a Ilb csoportban 6 esetnél, a Ila csoportban 3 esetnél jelentkezett (p = 0.19). Bilateralis törés 6 betegnél jött létre, amelyek közül 5 alkalmazott BP-t és tartozott a II. csoporthoz (p= 0.26). A bilateralis törésmegjelenés szempontjából szignifikáns különbséget a Ila és Ilb csoport között nem észleltünk (p = 0.38). Öt atípusos femurtörött beteg esetén nem találtunk olyan rizikófaktort, amely összefüggésbe hozható a törés kialakulásával. Eredményeink alapján megállapíthatjuk, hogy a hosszú távú BP terápia (>5 év) elhúzódó törésgyógyulást okozhat, megnövelheti a bilateralis törések létrejöttét és az atípusos törés incidenciáját.  Kulcsszavak: biszfoszfonát, csontátépülés, femurtörés, osteoporosis, stressztörés