Bevezetés: Még nem rendelkezünk olyan malnutritiodiagnosztikai módszerrel, amellyel a rehabilitációs intézetek betegeinek tápláltsági állapotát és annak változását objektív, pontos, reprodukálható módon követni tudjuk. Célkitűzés: A vizsgálat célja az Országos Orvosi Rehabilitációs Intézet pácienseinek malnutritiorizikó-szűrése mellett a bioimpedancia-alapú testösszetétel meghatározása a megfelelő táplálás kialakítása érdekében. Módszer: Malnutritiorizikó-szűrésre a Nutrition Risk Screening 2002 kérdőívet használtuk. A testösszetétel-analizálást a multifrekvenciás bioimpedancia-alapú seca mBCA 525 készülékkel végeztük. Eredmények: 41 beteg felvételt követő, validált szűrőmódszerrel mért malnutritiorizikójának összefüggése a testtömegindexszel való evidens kapcsolatához (r = -0,662, p<0,001) képest gyengült a zsírmentes testtömegindexszel (r = -0,487, p = 0,001) és a vázizomtömeggel (r = -0,476, p = 0,002). A malnutritiorizikó a zsírtömeggel nem mutatott korrelációt. A testtömegindex erős összefüggései a testösszetétellel agysérültek esetében lényegesen gyengültek. A vázizom- és a zsírtömeg között erős összefüggést tapasztaltunk valamennyi esetben. A testtömegindex csak agysérültek esetén mutatott összefüggést az extracelluláris és a teljes testvíz arányával. A vízterek minden esetben erős összefüggést prezentáltak a fázisszöggel (r = -0,711, p<0,001). A fázisszög agysérültek esetében mutatta a legerősebb korrelációkat a zsírmentes testtömegindexszel (r = 0,638, p<0,001), valamint a vázizom- (r = 0,544, p<0,001) és zsírtömeggel (r = 0,588, p<0,001). Következtetés: A malnutritiót mérő skálák nem elég szenzitívek a rehabilitációs intézetek betegcsoportjaira, a testtömegindexkalkulációval pedig kevesebb rizikós beteg szűrhető ki, mint a testösszetétel-mérésekkel. A rehabilitációs kórházak számára alkalmas módszernek tartjuk a szűrés kombinálását bioimpedancia-alapú testösszetétel-analizálással.  Kulcsszavak: malnutritio, rehabilitáció, testösszetétel-mérés