Az alábbi tanulmányban a Manu Bazzano munkáiból kibontakozó életközpontú pszichoterápiás szemléletet mutatom be röviden. A szemlélet a Zen buddhista hagyományra, a filozófiai ellenhagyományra és a személyközpontú, az egzisztencialista és a pszichoanalitikus pszichoterápiás megközelítésekre épít. Az élet megbecsülését, az aktív erők kibontakoztatását és a felszíni személyiségváltozás helyett a mélyreható transzformációt jelöli ki célként. Rámutat a különálló, fix lényegiséggel rendelkező én illuzórikus mivoltára, és ezzel párhuzamosan a valóság megfoghatatlan, állandóan alakuló természetére. Mindebből egy új, a bemerevedett személyes és társadalmi struktúrák radikális meghaladására ösztönző terápiás és életszemlélet bontakozik ki. Ez a nézőpont az élet bizonytalanságát, a vele járó szenvedést és örömöt egyaránt elfogadja, az életet önmagában vett, külső céloktól független értéknek tartja. Nem tartja lehetségesnek a tudattalan teljes tudatosítását, kívánatosnak tartja viszont a ráébredést a tudatos tapasztalás megragadhatatlan, ilyen értelemben tudattalan minőségére.  Kulcsszavak: az élet megbecsülése, kibontakozó létezés, az én és a valóság megfoghatatlansága, transzformáció, a tudatos tudattalanítása