Mint minden szakmának, így a pszichoterápiának is időről időre érdemes számot vetnie múltjával és jelenével, kitekintve a jövő lehetőségeire. A szubjektív, személyes tanulmány során egy új generációt képviselve igyekszem végigvenni a hazai pszichoterápia számomra kissé idealizált múltját, kritikusabban megélt jelenét, kitekintve a jövőbeni változások lehetőségeire. A pszichoterápia fejlődését, alakulását párhuzamba állítom a hasonlóan fiatal tudománynak számító szociológia pályájával Némedi Dénes szociológus tanulmánya segítségével. Ennek nyomán a pszichoterápia morális hivatásának őrzéséről, az egyént megillető szabadság, társadalmi igazságosság képviseletének feladatáról, a pszichoterapeuta politizálásának lehetőségeiről és korlátjairól is írok, amelynek ma igazán aktualitását éljük. A tanulmányfő részében a fiatal pszichológusok, pszichoterapeuták szakmai fejlődésének lehetőségeit, illetve az egyre inkább megfigyelhető korai zárás jelenségét mutatom be. Miszerint a fiatal pszichológusok egyre korábban ugranak önálló vállalkozásként, szakmai team nélkül a magányos magánrendelésbe. Habár számtalan piacképes, magát hirdető szakember érhető el, de eltérő szakmai kompetenciáik és az azokhoz kapcsolódó igencsak hiányos ismeretek megnehezítik a páciensek dolgát a megfelelő szaksegítség megtalálásában. Ennek orvoslása is gazdára vár még, hiszen jelenleg nincs olyan ernyőszervezet, amely minden pszichológust összefogna, és kompetenciáik mentén képviselne, így egyelőre marad a különálló csoportok önmeghatározása és egy-egy segítő cikk, leírás, amelyek ezeket összefoglalják.  Kulcsszavak: pszichoterápia múltja, szakmai fejlődés, korai zárás, morális hivatás, szaksegítség keresés