A negatív nyomású sebkezelés mai formájában történő, a mindennapos sebészi gyakorlatba történő bevezetése az 1990-es években történt meg. A kezelés célja a váladék elszívása mellett a mikrocirkuláció javítása és a seb granulációs folyamatainak serkentése. A modern sebkezelési szemlélettel a fenti módszert alkalmazhatjuk akut és krónikus sebgyógyulási zavarok esetében egyaránt, használatához azonban fontos a megfelelően szakképzett személyzet és a jól kiválasztott beteg egyaránt. Összefoglalásunkban arra vállalkoztunk, hogy ismertetjük a negatív nyomású rendszer alkotórészeit, a sebkezelés ilyen formában történő működését, bemutatjuk az eszközök különféle típusait, és meghatározzuk azon betegek körét, akik esetében a kezelés sikerrel alkalmazható. Kitérünk a sebkezelő rendszerek különféle technikai módozataira, bemutatjuk a kezelés pontos gyakorlatát, az indikációs lehetőségeket és a kontraindikáció helyzeteit, választ adunk a kezelés során felmerülő fontos kérdésekre, felhívjuk a figyelmet az esetlegesen fellépő szövődmények lehetőségeire, és közzétesszük azok elhárítási módjait. A negatív nyomású sebkezelésnek léteznek különleges formái (incizionális, endoluminalis és testüregen belül alkalmazott negatív nyomású sebkezelés), melyeket szintén részletesen bemutatunk, továbbá kitérünk az ambuláns betegkörben történő felhasználás részleteire. Cikkünk utolsó részében végül felhívjuk a figyelmet a negatív nyomású sebkezelés során jelentkező speciális helyzetekre (antikoaguláns terápia módosítása, multirezisztens kórokozók és vizsgálatok elvégzése a negatív nyomású sebkezelés alatt).  Kulcsszavak: modern sebkezelés, negatív nyomású sebkezelés, sebgyógyulás