A tibiatörés a gyermekkorban előforduló leggyakoribb csontsérülések egyike. Felosztása során elsődlegesen elkülönítendők a növekedési zóna közeli, az azt érintő, illetve a diaphysisre lokalizált sérülések. A gyermekkor jelentette speciális adottságoknak - mint a jó gyógy- és regenerációs hajlam - köszönhetően a tibiatörések kezelése az esetek többségében konzervatív módon kitűnő eredményekkel végezhető. A kezelési lehetőségek fejlődésével, illetve a sérülteknek a mielőbbi funkcionális felépüléshez való megnövekedett igénye miatt az elmúlt időszakban a műtétes beavatkozások aránya egyértelmű emelkedést mutatott. Ez kifejezetten igaz a lábszártestet érintő törésekre. A műtétes beavatkozások során elsődleges szempont a minimális invazivitásra való törekvés, kitüntetett figyelmet fordítva a növekedési zónák iatrogén károsításának elkerülésére. A megfelelő terápiás módszer megválasztása során azonban a sérülés lokalizációja és típusa mellett szem előtt kell tartani a sérült gyermek életkorát, fizikális állapotát és személyes igényeit is. A jelen közlemény célja egy átfogó kép adása a gyermekkorban előforduló, a lábszárat érintő töréses sérülésekről, különös tekintettel azok kezelési lehetőségeire. A sérülések átfogó ismertetésén túl a szerzők kiemelt célja volt a diaphysist érintő serdülőkori törések behatóbb értékelése, kihangsúlyozva ezzel az említett csoport kezelésében az elmúlt időszakban megfigyelhető stratégiai változásokat, valamint azok operatív terápiájával kapcsolatosan a szerzők nevéhez köthető újfajta műtéti lehetőséget.  Kulcsszavak: gyermektraumatológia, lábszárcsonttörés, növekedési zóna, konzervatív terápia, műtéti ellátás, velőűrszegezés