Egy 87 éves asszonyt fokozódó effort dyspnoe, időnként előforduló orthopnoe, illetve nocturnalis dyspnoe miatt vizsgáltunk. Szívzöreje huszonéves kora óta ismert volt, terheléskor régebben is tapasztalt némi nehézlégzést. Vérnyomását először négy évvel korábban mérték magasnak, különböző gyógyszerek mellett általában 140/77 és 220/90 Hgmm között ingadozott. Néhány hónap óta alkalmanként bradycardiásnak találták. Négy éve egy ízben syncope is előfordult. Aktuálisan naponta 2x10 mg enalaprilt, 50 mg hidroklorotiazidot és 75 mg triamterent szedett. A vizsgálat során élénk volt, koránál fiatalabbnak látszott. Pulzusszáma 40/perc, légzésszáma 16/perc, vérnyomása 227/70 Hgmm volt. A vena jugularisokban a nyomás nem volt emelkedett. A tüdők felett puha sejtes légzés volt hallható. A sternum bal széle mentén emelő szívlökés és szisztolés surranás volt tapintható, az I. hang szabályos, a II. szélesen hasadt, a második hang pulmonális komponense halk volt. Belégzéskor a sternum bal széle mentén, kilégzéskor a csúcs felett IV. hang volt hallható. Emellett 4/6-os holoszisztolés zörej is mutatkozott, punctum maximummal a sternum felső harmadának bal széle mentén. A szokásos laboratóriumi paraméterek normálisak voltak. A mellkas röntgenképén mérsékelt cardiomegalia, a tricuspidalis anulusban gyűrűszerű meszesedés, igen kifejezett pulmonális ív és tiszta tüdőmezők ábrázolódtak. Az EKG alább látható.