A keringési elégtelenség gyakori, nagy morbiditással és mortalitással járó, komplex, progresszív klinikai szindróma. Leggyakoribb oka a szívkoszorúerek megbetegedése. Keringési elégtelenség gyanúja esetén igazolni kell a diagnózist, azonosítani kell az okot és a kísérő betegségeket, meg kell határozni az elégtelenség súlyosságát, és dönteni kell a kezelés módjáról. Az első vizsgálat során nélkülözhetetlen a beteg célzott kikérdezése, az alapos fizikális vizsgálat, valamint a mellkasi röntgen és az EKG. A szívelégtelenség echokardiográfiával igazolható. Dyspnoe, valamint kóros EKG- és röntgeneltérések hiányában fennállása nagyon valószínűtlen. Ha alapos a szívelégtelenség gyanúja, de az echokardiogram nem egyértelmű, radionuklid- angiográfia vagy kontraszt-cineangiográfia tisztázhatja a diagnózist. Igazolt szívelégtelenségben számos kiegészítő laboratóriumi vizsgálatot is el kell végezni. Esetenként a szérum ferritinkoncentrációjának meghatározására, HIV-teszt elvégzésére, az antinukleáris antitest és a reumafaktor meghatározására vagy a metanefrin koncentrációjának mérésére is szükség lehet. A szívelégtelenség szempontjából fokozottan veszélyeztetett betegek körében (szívkoszorúér-betegségben, magas vérnyomásban, diabetes mellitusban, alkoholfüggőségben szenvedők, kardiotoxikus gyógyszeres kezelésben részesült betegek, cardiomyopathiában megbetegedettek családtagjai) hasznos a szűrővizsgálat.