Az utóbbi időben egyre több kutatás foglalkozik a szuicid magatartás és a kreativitás lehetséges összefüggéseivel. Ismert művészek életének pszichobiográfiai szemléletű elemzése segítheti a jelenség jobb megértését. Tanulmányomban az öngyilkosság prediktív és protektív faktorait vizsgálom egy ismert öngyilkos költő- és írónő, Sylvia Plath esete kapcsán. Plath esetében fellelhetők a szuicidium legfontosabb prediktív tényezői: affektív zavar, komorbid szorongásos zavar, korábbi öngyilkossági kísérlet, valamint a személyiség súlyos érintettsége, mely elsősorban érzelmi dependenciában nyilvánult meg. Ennek egyszerre okai és következményei élettörténeti eseményei, melyek szintén prediszponálnak az öngyilkosságra. Ezek közül kiemelendő apja korai elvesztése, anyjával való ambivalens viszonya és kudarcra ítélt házassága. Bár kora gyermekkora óta alkotott, pszichés állapotának hullámzása az írásra való képességét és aktuális motivációját is nagyban befolyásolta, ami teljesítménycentrikussága miatt további stresszforrás lehetett. Sylvia szenzitív személyisége számára a művei fogadtatásától való félelem fokozott stresszt és szorongást okozhatott. Tragikus életeseményei, pszichés betegsége és önmagával szembeni könyörtelen mércéi olyan feszítő erőt jelenthettek, hogy sem az alkotás, sem a nők esetében legfontosabb protektív faktor: az anyaság visszatartó ereje nem érvényesülhetett. Az Angliába költözés és életének utolsó évében végül mégis megszülető vallomásos regénye, Az üvegbura sem tudta begyógyítani a sokféle sebet, és a fenti tényezők együttesen az írónő öngyilkosságát eredményezték.  Kulcsszavak: Sylvia Plath, pszichobiográfia, művészetpszichológia, kreativitás, öngyilkosság prediktív tényezői, öngyilkosság protektív tényezői