Ebben a korai, 1985-ben készült szövegben Plath hat legfontosabb személyiségjellemzőjét vizsgálom azoknak a forrásoknak az alapján. amelyek akkoriban a rendelkezésemre álltak. Mindaz, amit csak sejtettem, amire ráéreztem, mára adatolhatóvá, bizonyossá lett (1). Sylvia oszcillált a függőség és a függetlenség pozíciói között; szexuá lis gátlás és promiszkuitás, írásgátlás és írásrobbanás, teljesítménykényszer és a kényszer alól való felszabadulás, érzelmi függőség és függetlenség jellemzi. Paradox módon akkor hajt végre befejezett öngyilkosságot, amikor sokkal több minden (gyerekek, termékeny alkotói periódus, regénye publikálása) köti az élethez, mint első öngyilkossági kísérlete előtt (2). Élete a halál perspektívájában telik; a halál a fő viszonyulási pont, egyben folyamatosan jelen lévő megoldási alternatíva (3). Neuraszténiás, máskor bipoláris létezési mód határozta meg a hétköznapi viselkedését: fáradékonyság, ingerlékenység, alacsony kudarctűrő képesség, szomatizációra való hajlam, szorongó attitűd, alacsony önértékelés (4). Végletek között élt: érzéketlenség és túlérzékenység, rossz és jó hangulat, egoszisztole és egodiasztole, közeli hozzátartozókhoz (apa, anya, Ted) ambivalens, az imádat és a gyűlölet között ingadozó viszony (5). A versszubjektumot tárgyfóbia jellemzi: verseiben a tárgyak horgokká, hurkokká, csapdává válnak (6). Mind a nőkkel, mind a férfiakkal szemben ambivalens: gyűlöli a nőket, miközben hatékony terapeutája nő; féltékeny a férfiakra, nem képes szimmetrikus partnerkapcsolatra, alá- vagy fölérendeltség jellemzi velük szemben. Plath költészetében a puha féreg és a kemény maszk összeegyeztethetetlen dichotómiája utal a férfi és női világ kibékíthetetlen ellentétére vagy éppen összekapcsolhatóságára.  Kulcsszavak: Sylvia Plath Személyisége, halál-perspektíva, függőség és függetlenség, tárgyfóbia, végletesség, ambivalencia a nőkkel és férfiakkal szemben