A bizonyítékokon alapuló orvoslás (angolul: evidence based medicine) az orvosi gondolkodás alapjává vált az elmúlt évtizedekben. A 19. század közepéig visszanyúló gyakorlat azt takarja, hogy a tapasztalatokra támaszkodó terápiát minél objektívebb gyakorlati bizonyítékokkal, diagnosztikai leletekkel támasszuk alá. Erre szolgál többek között a képalkotó diagnosztika egyre több lehetősége vagy a hagyományos és a molekuláris irányba nyitó laboratóriumi medicina. Bár a röntgen, ultrahang, MR, CT magától értetődő része lett a beteg vizsgálatának akkor, amikor láttatni szükséges azt, ami belül zajlik, a laboratóriumi diagnosztika helye, szerepe valahogy nem igazán épült be a gondolkodásba.