Az urticaria (viszkető csalángöbök) és az angiooedema (mély mukokután duzzanat) az USA lakosságának talán a 25%-át is érinti. A jellegzetes papulákat és a duzzanatot a hízósejtekből, illetve a basophil leukocytákból felszabaduló vazoaktív mediátorok idézik elő. A diagnózis felállítása nem könnyű, különösen ha a tünetek idültek, vagy ha alig reagálnak a kezelésre. Míg a krónikus urticaria súlyos belgyógyászati betegségek kísérő tünete is lehet, addig az akut urticaria általában jóindulatú, és magától is elmúlik. A kezelés középpontjában az ismert kiváltó tényezők kerülése, az ésszerűen alkalmazott orális kortikoszteroidok, a nyújtott hatású második generációs antihisztaminok, a H2-receptor-antagonisták, a triciklikus antidepresszívumok és a gyulladásgátló hatású leukotrién-antagonisták állnak. Ha a módszeres diagnosztikus és terápiás lépések nem vezetnek eredményre, szakkonzílium igénybevételére lehet szükség.