Kemoterápia nélkül a felfedezett daganatos betegségek ötéves túlélési rátája - daganatfüggően - 0-15% között lenne, a jelenlegi terápia alkalmazásával 17-85%. Ugyanakkor számos figyelmeztetés hívja fel a figyelmet a kemoterápia által indukált nemkívánatos mellékhatások, legfőképpen a lehetséges tumorindukciós képesség veszélyeire, ami az öt éven túl gyógyult betegek 5-10%-át is érintheti. A szisztémás kemoterápiában használt egyes gyógyszerek (alkilálószerek, etopozid, arzén-trioxid) képesek a szervezet egészséges sejtjeiben mutációt okozni, amivel megnő a valószínűsége annak, hogy a mutációt szenvedett sejtek egy későbbi (szekunder) daganatképződést indítsanak el. A mutagén hatások mellett egyes kemoterapeutikumok a szervezet normális myeloid és epithelialis sejtjeire fejtenek ki olyan hatásokat, amelyek a szöveti mikrokörnyezet átalakításával megteremtik a malignus transzformáció lehetőségét. Ebben a folyamatban igen fontos szereplők a tumorokkal asszociáló makrofágok (TAM), amelyek a daganatsejt által szekretált faktorok és mikroszómák hatására megváltoztathatják génexpressziós mintázatukat, és prokarcinogén szignálokkal segítik a tumorsejtek megmaradását, invazivitását, csökkentik a citotoxikus T-sejtek aktivitását. Mindezen okok miatt kiemelten fontos az, hogy a daganatkeltő mutagénekkel dolgozó orvosok, gyógyszerészek, technikusok és nővérek ne kerüljenek közvetlen érintkezésbe ezekkel a veszélyes anyagokkal, hanem használjanak megfelelő védőfelszerelést. Kulcsszavak: kemoterápia, szekunder daganatok, metasztázis