A jelen írás célja, hogy bemutassa az aktív és passzív testtudati technikák gyakorlásának eltérő hatásait a terapeuták által megtapasztalt testi érzetekre, a terápiás kapcsolatra és a terápia hatékonyságára. 28 terapeuta interjúmódszerrel felvett esetbeszámolóinak pszichológiai tartalomelemzésében azt vizsgáltuk, hogy a terapeuta által tanult és alkalmazott testtudati technikák aktív és passzív természete hogyan befolyásolja a különböző esetek elmesélésében a szakemberek által felidézett testi érzeteket, érzelmeket, kapcsolati történéseket. Egy másik bemutatott vizsgálatban a terápiás kapcsolatot időnként megterhelő nehéz testi érzetek és érzelmek tartalmát elemeztük a terapeutáknál. Az aktív testtudati technikát gyakorló terapeuták sikeres esetekben szignifikánsan több testi érzetet és kapcsolati történést idéztek fel, mint a passzív csoporthoz tartozó szakemberek. A passzív technikát gyakorlók a sikertelennek vélt esetekben szignifikánsan több testi érzetet idéztek fel, mint a sikeres esetekben. A sikertelen esetekben a negatív tartalmú, nehéz testi érzetek, érzelmek domináltak, melyek a kapcsolati történésekkel negatívan jártak együtt. A nehéz testi érzetek, érzelmek tartalmának tekintetében csak tendenciákban tért el az aktív és a passzív csoport. A terapeuták testtudati tapasztalatai hatással lehetnek a terápiás kapcsolat működésére, amennyiben támogatják a koncentrált figyelmi állapot létrehozását, fenntartását, az elfogadó viszonyulást, a hangolódást, a hiteles kommunikációt és más kapcsolati kompetenciákat. A testtudati technikán alapuló aktív és passzív módszerek különbözőképpen segíthetnek ezeknek a céloknak az elérésében, és több szinten képesek előmozdítani a szakemberek munkájának hatékonyságát. Kulcsszavak: interszubjektív elméletek, test-elme megközelítések, testtudati technikák, kapcsolati kompetenciák, hatékonyság