Egy tünetmentes egyén vizsgálatakor az első és legfontosabb lépés az illető teljes kardiovaszkuláris kockázatának megítélése. Ez segít dönteni adott esetben a lipid-, illetve vérnyomáscsökkentő kezelés indikációjáról és intenzitásáról. Az európai populációban használatos score-kockázatbecslés segíthet az abszolút kockázat mellett a relatív kockázat felmérésében, főleg fiatalabb, de halmozott rizikófaktorokkal rendelkező egyének esetében. Annak ellenére, hogy a kockázatbecslési kalkulátorok nélkülözhetetlenek a prevenciós stratégiák megvalósításában, jelentős különbségeket tapasztalhatunk az előre jelzett és a valóban bekövetkező események számában. Emiatt van szükség egy adott egyén individuális kockázatbecslésének további finomítására, a vaszkuláris életkor meghatározására. Erre szolgálnak az ún. Vaszkuláris biomarkerek. Számos lehetséges vaszkuláris biomarker szerepe felmerült a primer és a szekunder kardiovaszkuláris prevencióban. Ezek legtöbbje beleillik a korai vaszkuláris öregedés (early vascular aging, eva) koncepciójába. Közülük kizárólag a carotis-ultrahangvizsgálat, a boka-kar index és a carotis femoralis pulzushullám-terjedési sebessége felel meg teljesen a biomarkerekkel szemben támasztott legszigorúbb kritériumoknak.