A statinkezelés megkérdőjelezhetetlenül az egyik leghatékonyabb kezelési forma a nagy kardiovaszkuláris események (MACE) redukálásának lehetőségei között mind a primer, mind a szekunder prevenció területén. Az LDL-koleszterin-csökkentésének elsőként választandó és kulcsfontosságú statinterápiával azonban több esetben nem érjük el a célértéket az esetleges gyógyszerintolerancia, vagy a jelentősen emelkedett kiindulási LDL-koleszterin-érték okán. Így a kombinációs kezelés bevezetése indokolt, amelynek kiemelkedő hatékonyságú képviselője az LDL-receptort lebontó PCSK9-ellenes kezelés. A PCSK9-inhibitorok első klinikailag sikeres lépése a monoklonális antitestek alkalmazása volt, amelyek révén további közel 60%-os az LDL-koleszterin-szint mérséklődése, ami mintegy 15%os kardiovaszkuláris előnyt vont maga után. A beteg-együttmükődés szempontjából az injekciós terápia havi kétszeri alkalmazása, továbbá a feltételezhető hosszú távú immunológiai mellékhatások veszélye felvetette egyéb PCSK9-gátló megoldások keresésének szükségességét. Az új megoldások közül a klinikumban vezető szerepet játszik a kis, interferáló (si) RNS forma, amely 58%-os LDL-koleszterin-csökkentés mentén 24%-os MACE-redukciót eredményez. Újdonságot jelentő előnye, hogy hathavonta kell csak alkalmazni, és ennek során fluktuáció nélkül kis koleszterinkoncentrációt biztosít, továbbá specifikusan csak a májban fejti ki hatását immunológiai válaszreakció nélkül!  Kulcsszavak: LDL-koleszterin-csökkentés, statinterápia, PCSK9-inhibitorok, kis interferáló (si) RNS-terápia