A tanulmány a COVID-19 vírus-világjárvány 2020. március-áprilisi magyarországi időszak alapján elemzi annak pszichoterápiás folyamatokra gyakorolt hatását. Ezen időszakban a terápiákat nagy részét hirtelen, pár nap alatt állították át a terapeuták távkommunikációs formára. A tanulmány elemzi az átállítások hirtelenségének terápiás kapcsolatra gyakorolt hatását, kiemelve, hogy a társadalmi méretű krízis hatására a terápiás folyamatok már ezt megelőzően megálltak, az eredeti terápiás célkitűzés tarthatatlanná vált. A szerző javaslatot tesz az átállítás folyamatának célszerű lépéseire, amelyek a lehetőségek korlátozottsága miatt a gyakorlatban gyakran kondenzálódtak. A távterápiák száma ugrásszerű megnövekedett. A módszer hasznossága mellett a tanulmány áttekintést nyújt a nem nyilvánvaló, azonban jelentős hatást kifejtő korlátozó tényezőkről. Neurobiológiai kutatások eredményeire támaszkodva mutatja be a terápián belüli összehangolódás nehezítettségét. A szetting negatív aspektusainak áttekintése elsősorban azok minél jelentősebb kompenzálását kívánja elősegíteni. A járvány jelentős megterhelést jelent a társadalom széles területén. A kritikus társadalmi helyzetek pervazív szorongása korlátozza a terapeuta reflektivitását. Ezeknek a helyzeteknek terapeuta és páciens párhuzamosan kitett, egyszerre vannak benne. A terápiás kapcsolat a külső folyamatok hatása alá kerül, valójában felszippantják azt. A hirtelen kialakuló kritikus társadalmi helyzetek során krízisbe kerülhet a terápiás kapcsolat. Valójában a terápia traumatizálódik. A külső objektív tényezők elfedhetik, hogy a trauma közvetítője a terapeuta. Ennek reflektálása megterhelő, ugyanakkor fontos tényezője a közös trauma feldolgozásának.  Kulcsszavak: szettingváltás, távpszichoterápia, társadalmi krízis, a terápia krízise, trauma