Kutatásunkban a SARS-CoV-2 koronavírus okozta járványhelyzet hatásait vizsgáltuk a pszichoterápiás és tanácsadói munkában hozott döntéshozatalra. A kutatás elsősorban a szettingváltásokra és az azokat befolyásoló külső, belső és kapcsolati tényezőkre fókuszált. A felméréshez szakértői-tapasztalati úton alakítottunk ki saját kérdőívet, melyet elsősorban a pszichoterápiás/tanácsadói szakmai közösségben terjesztettünk, hólabda módszerrel. Az eredmények alapján a mintáról (231 válaszoló) elmondható, hogy a többség nagy tapasztalattal bíró, a középgenerációhoz tartozó, főként pszichodinamikus munkamóddal dolgozó pszichoterapeuta szakember. A többség veszélyeztetettnek érezte magát és pácienseit is. A kollégák zöme a változások, óvintézkedések bevezetésében a politikai és társadalmi eseményeket követve reagált, a döntések meghozatalában a munkáltatói és rendelői irányelvekre vagy a szakmai közösség véleményére épített, de jelentősen befolyásoló volt a személyes egészségi állapot is. A tervezett visszaváltásokat is ezen tényezőkhöz kötik. Összességében kiemelkedik a szakmai közösségnek és a kollégák véleményének fontossága: többen féltek a szakmai elítéléstől, vagy romló szakmai viszonyt vártak döntéseik következményeként. A döntéseket a többség végül villámmérlegeléssel hozta meg, és távterápiára váltott. A váltások mentén a terápiákat változatlanként észlelték. A szettingváltás során a terapeuta és a páciens veszélyeztetettsége gyors döntést indukált (1 nap), bár kérdéses volt a kitöltők számára a módszerek online térbe adaptálhatósága. Végül az adaptálást illető félelmek nem bizonyosodtak be, a váltás nem hozott terápiás célmódosítást sem. Úgy tűnik, a terápiákban erős volt a változatlanságra törekvés igénye.  Kulcsszavak: pszichoterápia, tanácsadás, járványhelyzet, szettingváltás, döntések