Bevezetés: ST-elevációval járó szívizominfarktusban a későbbi kimenetel számára meghatározó teljes iszkémiás idő nagysága nagymértékben függ a betegek késlekedésétől. Célkitűzés: Saját régiónkban annak felmérése, hogy milyen tényezők befolyásolják betegeink döntéseit és a prehospitális ellátás hosszát. Módszerek: A Békés Megyei Központi Kórház Invazív Kardiológiai Részlegén 2015. december 1. és 2016. december 31. között 145 akut ST-elevációs szívizominfarktuson átesett beteg adatait vizsgáltuk. Kérdőívben rögzítettük a prehospitális és kórházi kezelés időtartamait, illetve kérdéseket tettünk fel a beteg panaszainak jellegére, erősségére, a helyszíni ellátásra, illetve a betegek szívinfarktussal kapcsolatos megelőző ismereteire vonatkozóan. Eredmények: A beteg késlekedési idő mediánja 100 (30-240) perc volt, a tejes iszkémiás idő 220 (126-421) perc. Ellátási területünk betegein 34,5% volt azoknak az aránya, akik panaszaik jelentkezésekor a mentőszolgálat segítségét kérték, az NSZR adatai szerint ez az arány országosan 54,8%. Amennyiben a primer ellátó a mentőszolgálat volt, a teljes iszkémiás idő szignifikánsan rövidebb volt (166 [105-267] vs. 240 [150-490] perc, p=0,001). A betegek panaszainak jellege és erőssége befolyásolta az egészségügyi ellátáshoz fordulás idejét. Következtetések: Az ST-elevációs szívizominfarktus prehospitális ellátási ideje rövidebb, amennyiben a mentőszolgálat az első ellátó (mentők primer hívása gyakoribbá válásában a lakosság és a betegek oktatásának lehet szerepe), és ha erősebb a mellkasi fájdalom. Kulcssazvak: ST-elevációs szívizominfarktus, teljes iszkémiás idő, prehospitális ellátás