A méhtestrák a leggyakoribb nőgyógyászati malignus megbetegedés. A legtöbbször jelentkező tünet a vérzési rendellenesség így a méhtestrákos nők többségét már korai stádiumban diagnosztizálják. A méhtestrák endometrioid (I. típusú) és nem endometrioid, (II. típusú) altípusra osztályozható. Ezen besorolás alapján az előbbi jobb az utóbbi rosszabb prognózist jelent. A méhtestrák egy patológiai diagnózis amelyet endometrium-biopszia, endometrium-curettage vagy hysterectomia során nyert minta szövettani vizsgálata alapján lehet felállítani. A kórkép goldstandard terápiája a műtét, amely önmagában általában elégséges az alacsony rizikócsoportba eső nők esetén. Közepes vagy magas kockázatú betegségben szenvedő nők számára előnyös lehet az adjuváns kezelés. A kiterjedtség feltérképezése sebészeti folyamat. A műtét során a méh, mindkét oldali petevezető és nyirokcsomó-eltávolítás történik, amelynek laparoszkópos technikával történő kivitelezése még kíméletesebb eljárást jelent a beteg számára. A nyirokcsomó-invázió mértékének meghatározása esetén a korábbi teljes lymphadenectomia gyakorlatát felváltotta a sentinel - őrszem-nyirokcsomó-mintavétel. A méhnyakba beadott kontrasztanyag segítségével egy speciális kamera látótérbe tudja hozni a tumoros régióhoz legközelebb elhelyezkedő őrszem-nyirokcsomót. A kevésbé radikális terápia sokkal jobb életminőséget, kevesebb szövődményt és hamarabbi felépülést eredményez, emellett a mikrometasztázisok sokkal pontosabb kirajzolódását teszi lehetővé a kismedencében.  Kulcsszavak: endometriumkarcinóma, lymphadenectomia, rizikóbesorolás, sentinel-nyirokcsomó