A szerző bemutatja a földimogyoró-allergia diagnosztikájával és kezelésével kapcsolatos legújabb kutatási eredményeket és ezek alkalmazási lehetőségeit a mindennapi gyakorlatban. Ismerteti a molekuláris allergiadiagnosztika szerepét a magas anafilaxiakockázatú páciensek minél pontosabb azonosításában, kiemelve az Ara h2, az Ara h6 és az Ara h8 molekuláris komponensek jelentőségét. Elemzi a lehetséges primer prevenciós stratégiákat. Az elmúlt évek úttörő klinikai vizsgálatai a földimogyoró 6 hónapos kor körüli bevezetésének előnyeit látszanak igazolni, így ennek megfelelően 2017-ben sor került az európiai csecsemőtáplálási ajánlás ez irányú módosítására. A már kialakult földimogyoró-allergia jelenleg érvényes kezelési protokollja a szigorú allergénkerülésre, a részletes betegedukációra és az adrenalin-autoinjektorral való ellátásra épül. Ígéretes klinikai vizsgálatok az immuntolerancia kialakítását célozzák meg, orális immunterápia, illetve földimogyorót tartalmazó epicutan tapasz alkalmazása formájában.