Szisztémás autoimmun betegségekben a diagnózishoz, prognózismeghatározáshoz, progressziókövetéshez és a terápiás hatékonyság leméréséhez nagy szükség van biomarkerekre, amik alatt elsősorban könnyen vizsgálható testfolyadékokból (pl vér, vizelet, nyál) mérhető, különböző molekulákat értünk. A személyre szabott orvoslás, precíziós medicina irányába vezető fejlődésben fontos lépés a biomarkerek azonosítása és a klinikai gyakorlatban való használata. Ezen a területen intenzív kutatás zajlik, még kevés a validált, mindennapi gyakorlatban használható biomarker. Szisztémás sclerosisban számos molekulának mutatták ki összefüggését különböző szervi manifesztációk megjelenésével, illetve súlyosságával. Ezek közül leginkább az antitestek ismertek, amelyek közül sok szerepel a klasszifikációs kritériumokban is, de a ritkább anti-testek vizsgálata szintén elérhető hazai laboratóriumokban, így hasznos információval szolgálhat a klinikai gyakorlatban. A rutin laboratóriumi mérések közül több molekula biomarkerként való használata felmerül szisztémás sclerosisban. A jelenleg még inkább kutatási keretek között vizsgált epigenetikai eltérések, főként a különböző keringő miRNS vizsgálatok, emellett a citokinek, kemokinek, növekedési faktorok és sok egyéb szabályozó molekula, valamint az extracelluláris vezikulák összetételének esetében is egyre több adat áll rendelkezésre a szisztémás sclerosis klinikai lefolyásával kapcsolatban. Úgy tűnik, hogy az egyes molekulák mérése mellett az összetett, több paramétert tartalmazó mérőszámok használata is nagy jelentőséggel bírhat.  Kulcsszavak: szisztémás sclerosis, biomarker, antitest, személyre szabott orvoslás