2019-ben a kínai Vuhan városából indult a koronavírus okozta megbetegedés (COVID-19), melyet a cseppfertőzéssel terjedő, szimpla szálú RNS-vírus, a súlyos akut légzőszervi szindróma koronavírus 2 (SARS-CoV-2) idézett elő. A vírus által kiváltott pandémia jelenleg is még javában tombol a világban, mivel a fertőzőképesebb új vírusvariánsok megjelenése a járvány sokadik hullámához vezetett hazánkban, illetve más országokban egyaránt. Habár a COVID-19 esetszámra vetített átlagos halálozási aránya (- 2%) meghaladja a szezonális influenzajárványokét (- 0,1-0,2%), a korábbi koronavírustörzsek által okozott megbetegedések, úgymint a SARS (- 10%) és a közel-keleti légúti szindróma (MERS; - 37%) jóval magasabb halálozási arányt mutatnak. Ennek ellenére a SARS-CoV-2 eddig több halálos áldozatot követelt, mint a SARS-CoV és MERSCoV törzsek együttvéve, mivel a SARS-CoV-2 sokkal nagyobb infekciós rátával bír. Ugyanakkor a COVID-19 a krónikus betegségekben, úgymint például cukorbetegségben, magas vérnyomásban, illetve szív- és érrendszeri betegségekben szenvedőket különösen súlyosan érinti, így ezen betegcsoportokban a SARS-CoV-2 fertőzés által okozott halálesetek száma is jóval több. Továbbá magasabb a halálozási arány az idősek, a férfiak, a várandósok és az elhízott betegek körében is, melynek hátterében az antivirális immunválasz esszenciális elemének, az I-es típusú interferon (IFN) válasznak a csökkent kapacitása vagy diszregulációja állhat. Ezen kívül alapbetegségekben nem szenvedő, fiatal áldozatai is vannak a járványnak, mely összefüggésben állhat az antivirális válasz jelátviteli útvonalainak genetikai defektusaival vagy az I-es típusú IFN-ok ellen termelődő autoantitestekkel, melyek semlegesítik ezen citokinek vírusreplikációt gátló hatását. Tehát az adott egyén I-es típusú IFN-szignatúrája nagymértékben befolyásolja a COVID-19 kimenetelét és a csökkent I-es típusú IFN-termeléssel asszociált állapotok rosszabb prognózist vetítenek elő. Így az I-es típusú IFN-ok terápiás alkalmazhatósága COVID-19-ben a jelenleg is zajló klinikai kutatások célkeresztjébe került. Jelen összefoglaló közleményünkben szeretnénk röviden bemutatni az I-es típusú IFN-válaszok jelentőségét, COVID-19-ben tapasztalható diszregulációjukat, valamint a COVID-19 I-es típusú IFN-függő rizikófaktorait, melyek magyarázattal szolgálhatnak az egyéni antivirális válaszokban tapasztalt nagyfokú diverzitásra is.  Kulcsszavak: I-es típusú IFN, IFN-szignatúra, SARS-CoV-2, COVID-19, antivirális immunitás, rizikófaktor, terápia