A T1DM-et az inzulint termelő hasnyálmirigy ß-sejtjeinek T-sejt-függő pusztulása jellemzi. A feltételezett célantigének száma továbbra is növekszik, de nincs egyetértés az elsődleges antigén természetével kapcsolatban. Legnagyobb valószínűséggel ez az antigén maga az inzulin vagy a proinzulin. A teljes hosszúságú inzulin nagy dózisban nem alkalmazható intervenciós vizsgálatokban, annak metabolikus hatása miatt, ezért a pontos epitóp azonosítása elengedhetetlen. Korábban a hasnyálmirigyet körülvevő nyirokcsomókból izoláltak és oligoklonálisan tenyésztettek T-sejteket, amelyek felismerték az inzulin A-láncának 1-15. aminosavát. A diabetesspecifikus autoantigéneket azonosító publikációk száma nagyon korlátozott. Ennek ellenére több klinikai vizsgálat során számos különféle antigént alkalmaztak a ß-sejtek pusztulásának lassítása vagy blokkolása céljából. Feltételeztük, hogy újonnan diagnosztizált TIDM-es betegek perifériás véréből ezen autoreaktív T-sejtek azonosíthatóak. Célul tűztük ki továbbá, hogy meghatározzuk ezen sejtek antigénspecificitását.  Kulcsszavak: autoreaktív T-sejtek, T1DM