A COPD akut exacerbációja alatt a betegek egy részénél emelkedett eosinophil sejtszám vagy sejtarány figyelhető meg. Ezen betegek szisztémás kortikoszteroid kezelésre kedvezőbben reagálnak. Korábbi kutatások felvetették az eosinophil paraméterek és a későbbi fellángolások közötti kapcsolatot, de ellentétes eredményeket is közöltek. Célunk ezért az volt, hogy ezt az összefüggést tanulmányozzuk a Semmelweis Egyetem Pulmonológiai Klinikán COPD exacerbáció miatt kezelt betegek utánkövetésével. Vizsgálatunkban a betegeket a felvételi vérképük alapján eosinophil és nem-eosinophil csoportokra osztottuk. Minden beteg szisztémás kortikoszteroid kezelésben részesült. Az emittálást követő 12 hónapban az első közepesen súlyos vagy súlyos exacerbációig eltelt időt log-rank teszttel és Cox proporcionális hazard teszttel elemeztük. A re-exacerbációval összefüggést mutató klinikai paramétereket generalizált lineáris regressziós modell segítségével derítettük fel. Nem találtunk különbséget az eosinophil (>=2% az összfehérvérsejt számnak és/vagy >=200 eosinophil/mikrol, N=51, medián /interkvartilis tartomány/: 21/10-36/ hét) és a nem-eosinophil csoportok (N=101, 17/9-36/ hét, log-rank teszt: p=0,63) között az első exacerbációig eltelt időben. Szintén nem volt különbség más eosinophil határértékkel (>=3% az összfehérvérsejt számnak és/vagy >=300 eosinophil/mikrol) számolva. Azonban rövidebb fellángolásmentes idővel járt az alacsonyabb emittálási FEV1 referencia %, a magasabb dohányzási csomagév és a felvételt megelőző 1 évben lezajlott súlyos exacerbációk magasabb száma. Az eredményeink alapján a hospitalizáció alatt mért magasabb vér eosinophil arány nem jár emelkedett kockázattal a későbbi exacerbációkat tekintve.