A magyarországi újszülött-, csecsemő- és gyermekhalálozás rendszeres vizsgálata és értékelése biztos alapot adott a hazai gyermekellátás szakmai és minőségi ellenőrzésére és értékelésére. Már Bókay János és Flesch Ármin idejében is rendelkeztünk bizonyos mennyiségű adattal. Részletes elemzést végzett Berend Miklós, majd a II. világháború után Sárkány Jenő által bevezetett halálozási konferencia tette lehetővé az értékelést. 1965-tól kezdve évente rendszeres elemzés történt a szakfőorvosi értekezletek keretében. Később Aszman Anna, majd Pintér Attila összesítette és értékelte az előző évi csecsemő- és gyermekhalálozási adatokat. 2009-ben tartottuk az utolsó olyan szakfőorvosi értekezletet, mely az előző évi adatokat értékelte és elemezte. Vagyis 10 éve nem állnak rendelkezésre releváns adatok, és mindössze a KSH, sajnos eléggé alapszintű statisztikája hozzáférhető. Ennek értékelését az Országos Gyermekgyógyászati Intézet munkatársa, Valek Andrea végezte el, minden évben megtörténik az adatok feldolgozása, de szakorvosi elemzés, értékelés nem történt. Más országok igen nagy energiát és hangsúlyt fektetnek a tudományos teljes körű elemzésre és értékelésre. Kanada legnagyobb régiója Ontarió nagyjából 12 millió lakossal megfelel Magyarországnak. Ennek példája mintaszerű és követésre méltó. Az Ontarioi állam 2014- ben vezette be azt a csecsemő és gyermekhalálozási értékelő és elemző rendszert, mely minden szempontból figyelemre méltó. Ennek rövid elemzését szeretném ismertetni. A kanadai Ontarioi minta alapján, a hazai szakemberek bevonásával is ki lehet alakítani olyan értékelő, elemző munkacsoportot, mely részletesen vizsgálja a hazai eseteket, és javaslatot tehet a magyarországi csecsemő- és gyermekhalálozás további csökkentésére. Kulcsszavak: csecsemő- és gyermekhalálozás, értékelés, statisztika