Klinikai vizsgálatok sora igazolja a lipidcsökkentő kezelés kedvező hatását az ateroszklerózis folyamatára és a kardiovaszkuláris események gyakoriságára, ennek megfelelően a preventív kezelési irányelvekben kitüntetett szerepet kap az antilipémiás terápia. A legújabb európai dyslipidaemiaajánlásban a korábbinál alacsonyabb LDL-koleszterin-célértéket tűztek ki. A számos bizonyíték és a guideline-ok előírásai ellenére a lipidcsökkentés minősége, a célértékek elérése világszerte nem megfelelő. Mik lehetnek az inercia okai? A betegek részéről a mellékhatások jelentkezése egy együttműködést rontó tényező. A statinintoleranciát 10-15%-os gyakoriságúnak vélik. A statinok szedése kapcsán sok beteg panaszkodik izomfájdalomra, de ennek tényleges összefüggése a gyógyszerekkel lényegesen ritkább, mint ahogy a betegek tünetei alapján látszik. Az elsősorban a mellékhatásokra tervezett STOMP-tanulmányban statinnaiv betegekben 80 mg atorvastatint szedőkön 9,4%, a placebocsoportban 4,6% volt a myalgia előfordulása. A klinikai végpontú HOPE-3-ban 10 mg rosuvastatint szedőkön 5,8%, a placeboágon 4,7% volt az izompanaszok gyakorisága. A közelmúltban bemutatott, nagyon jól tervezett, randomizált, kettős vak elrendezésű SAMSON-vizsgálat szerint a statinszedéskor előforduló panaszok 90%-a nem a gyógyszerhatás következménye. A betegek adherenciájának javítása folyamatos oktatással, elektronikus eszközök alkalmazásával, a kezelés egyszerűsítésével történhet. A jobb lipidcsökkentés eléréséhez a folyamat másik szereplőjének, az egészségügyi személyzetnek is optimalizálni kellene a hozzáállását.  Kulcsszavak: irányelvek, statin, ezetimib, célérték, adherencia