Egyszerű keresés   |   Összetett keresés   |   Böngészés   |   Kosár   |   Súgó  


Részletek

A cikk állandó MOB linkje:
http://mob.gyemszi.hu/detailsperm.jsp?PERMID=148322
MOB:2021/2
Szerzők:Valek Andrea; Vitrai József; Erdei Lilla; Branyiczkiné Géczy Gabriella; Pászthy Bea; Szabó Attila; Szabó Miklós
Tárgyszavak:CSECSEMŐHALÁLOZÁS; STATISZTIKA; MAGYARORSZÁG
Folyóirat:Orvosi Hetilap - 2021. 162. évf. 21. sz.
[https://akjournals.com/view/journals/650/650-overview.xml ]


  A hazai csecsemőhalandóságban 2019-ben tapasztalt emelkedés lehetséges okainak vizsgálata / Valek Andrea [et al.]
  Bibliogr.: p. 837-838. - Abstr. hun., eng. - DOI: https://doi.org/10.1556/650.2021.32092
  In: Orvosi Hetilap. - ISSN 0030-6002, eISSN 1788-6120. - 2021. 162. évf. 21. sz., p. 830-838. : ill.


Bevezetés: Magyarországon a csecsemőhalandóság 2014 óta folyamatosan javult, azonban 2019-ben az előző évi adathoz képest 11%-kal magasabb érték mutatkozott. Célkitűzés: A vizsgálat célja a 2019. évi kedvezőtlenebb csecsemőhalálozási mutató lehetséges összetevőinek feltárása. Módszer: A 2018. és 2019. évi csecsemőhalálozási adatokat hasonlítottuk össze a csecsemő kora, a halál oka és a gyógyintézeti, illetve nem gyógyintézeti elhalálozás szerint. A vizsgálathoz a Központi Statisztikai Hivatal adatait használtuk. A trendvizsgálatnál 2010-től elemeztük az adatokat. A nem gyógyintézeti haláleseteket 10 évre összevonva járásonként térképesen ábrázoltuk. Eredmények: 2018-ban 304, 2019-ben 335 csecsemő halt meg Magyarországon, a csecsemőhalálozási arányszám 3,4 ezrelékről 3,8 ezrelékre emelkedett. A 2019. évi érték az előző évtizedek trendjére illesztett görbe alapján megfelelt a várható értéknek. 2019-ben a 0-27 napos csecsemőhalálozás alig változott a 2018. évihez képest, a 28-364 napos korban bekövetkezett halálesetek száma viszont növekedett. A vizsgált évben 59%-kal emelkedett a nem gyógyintézeti csecsemőhalálozás. A 2019. évi csecsemőhalálozás növekedéséért 74%-ban a nem gyógyintézeti esetek voltak felelősek. A nem gyógyintézeti halálozás döntő többsége késői csecsemőkorban következett be. A járásonkénti, 10 évre összevont, nem intézményben elhunyt csecsemők számában és 1000 élve születésre vonatkozó arányában ötszörös területi különbségek mutatkoztak. A halálokok közül a perinatalis szakban keletkező bizonyos állapotok miatt meghalt csecsemők száma emelkedett a leginkább, a nem gyógyintézeti halálozás esetében pedig a hirtelen csecsemőhalál szindrómában meghaltaké. Következtetés: 2019-ben kiugróan magas volt a nem gyógyintézeti, késői csecsemőhalálozás száma és részaránya, ezen esetek feltűnő regionális halmozódást mutattak. A csecsemőhalandóság csökkentésének hatásos eszköze lehetne a jövőben minden egyes csecsemőhalál részletes szakmai értékelése.  Kulcsszavak: csecsemőhalálozás, földrajzi térképezés, halálok, hirtelen csecsemőhalál szindróma