Bevezetés: Hétköznapi mozgásaink kivitelezésének elengedhetetlen feltétele az egyensúly. A jól működő egyensúlyhoz számos komponensnek szükséges hibátlanul együttműködni. Cél: Vizsgálatunk célja a különböző alátámasztási felületeken végzett gyakorlatok statikus egyensúlyi paraméterre gyakorolt hatásának vizsgálata általános iskolás populációban. Anyag és módszer: A vizsgálati minta 23 egészséges önkéntes flexibilis pes planus eltéréssel rendelkező általános iskolás kisgyermek, akiket ortopéd szakorvos diagnosztizált (9 lány, 14 fiú, átlagéletkor: 8,810,97 év). A vizsgálati alanyokat véletlen-szerűen két különböző tréning csoportba (stabil (S), instabil (I)) osztottuk. A testtömegközéppont kilengését Stabilometer segítségével (ZWE-PII, Bretz(R) Budapest) mértük. A vizsgálatokat a mozgásprogram előtt és után is elvégeztük, stabil és instabil felszínen, nyitott, csukott szemmel is. A gyakorlatokat mindkét csoportban 18 héten keresztül heti kétszer 1 órában végezték. Az adatok feldolgozása és kiértékelése a Statistica 13.0 programmal történt. A szignifikancia szint megválasztása p<0,05. Eredmények: A csukott szemmel történ végrehajtás növeli a medio-lateralis kitérést, mind a jobb, mind a bal lábon állva a nyitott szemes feltételhez képest (p=0,03; p=0,02). Közel azonos eredményt értünk el mind a két tréning típussal, mindkét csoport-nál csökkent a lengési út tréning hatására. Limitációk: Alacsony esetszám; nem jegyeztük fel a láb dominanciát. Megbeszélés, következtetés: Mintánk esetében nem igazolódott, hogy az instabil felszínen végzett tornaprogram eredményesebb lenne a stabil felületen végzetthez képest. Az esetek többségében a csukott szemmel történő végrehajtás során tapasztalható szignifikáns csökkenések a lengési útban. Felvetődik annak kérdése, hogy a központi idegrendszer képes hatékonyan adaptálódni, váltani a rendelkezésre álló szenzoros információforrásoknak megfelelően.  Kulcsszavak: általános iskolás gyermek, stabil és instabil tréning, poszturográfia