A Bruton-féle tirozin-kinázt gátló ibrutinib és a B-sejtes lymphoma-2-t gátló venetoklax a krónikus lymphoid leukaemia (CLL) kezelésének egyre korábbi vonalában alkalmazható, és ezek mellett a progressziómentes túlélés növekedése figyelhető meg. A célzott kismolekulákkal végzett kezelés nemcsak a CLL lefolyását, de a betegek gondozását is alapvetően megváltoztatta. A tartósan adagolt orális szerek mellett a betegek nagyobb valószínűséggel jelennek meg a panaszaiknak megfelelő szakrendeléseken. Az új típusú szerek hatásai és mellékhatásai mellett az alapvető gyógyszerinterakciókra is fel kell hívni a figyelmet. Kiemelt fontosságú az ibrutinib hypertoniát provokáló hatása, illetve a 6-16%-ban megjelenő pitvarfibrilláció. Ez utóbbi ellátását a gyógyszer-interakciókon túl az ibrutinib vérzékenységet okozó hatása is nehezíti. A CLL-lel, illetve annak kezelésével kapcsolatos ismeretek a másodlagos daganatok, néhány gastrointestinalis és bőrgyógyászati betegség megközelítése szempontjából is fontosak. A venetoklax mellett potenciálisan kialakuló tumorlízis-szindróma alkalmanként a nefrológusok bevonását igényli. A betegek gondozása, megfelelő szakszerű ellátása és a betegutak optimalizálása érdekében a háziorvosok, a sürgősségi ellátók és az egyéb szakellátó helyek szoros együttműködése szükséges szakorvosi konzultáció keretei között.  Kulcsszavak: krónikus lymphoid leukaemia, ibrutinib, venetoklax, idelaliszib, kezelés