A nappali aluszékonyság gyakori alvásfüggő panasz, amely fokozott munkahelyi és közlekedései baleseti kockázathoz és életminőség-romláshoz vezet. Valamilyen formája a felnőttek 4-15%-át érinti. Több mint három hónapja fennálló kimerültség- és álmosságérzés jellemzi. A 24 órás alvásciklus aktív periódusaiban a következő kombinációi jelentkeznek: a kellő ébrenlét fenntartásának nehézsége; váratlanul jelentkező, nehezen legyőzhető alváskésztetés és súlyos kognitív deficit. Leggyakrabban az alvásdepriváció okozza, amely mindennapi életünk gyakori jelensége, valamint az obstruktív alvási apnoe szindróma és szedatív hatású gyógyszerek alkalmazása áll sokszor a háttérben. Szintén gyakoriak az egyes neurológiai és belgyógyászati betegségek, alvásfüggő mozgászavarok, cirkadián alvás-ébrenléti zavarok. Ritkábban fordulnak elő a központi idegrendszeri eredetű hypersomniák, mint a narcolepsia, az idiopathiás hypersomnia vagy a recurrens hypersomniák. A nappali aluszékonyság hátterében álló kórkép felismerése sokszor a neurológia, a pszichiátria és a pulmonológia közös kihívása, ellátásuk gyakran csak az alváscentrumok diagnosztikai protokolljának igénybevétele esetén lehetséges. Kezelésében általános terápia nincs, a háttérben álló kórkép szerint például CPAP- (folyamatos pozitív légúti nyomást biztosító) készülék éjszakai használata, dopamin­receptor-agonista, illetve vigilanciát fokozó szerek, krono- és fényterápia, alváshigiénés szempontok ismertetése, korábban szedett gyógyszerek revíziója, illetve műtéti beavatkozás is szóba jöhet.