A nyugtalan láb szindróma a leggyakoribb alvásfüggő mozgászavar a medicinában, amely a betegek életminőségét nagymértékben befolyásolja. A kórkép felismerése a háziorvosi gyakorlatban történhet meg elsőként, ugyanakkor megfelelő terápia bevezetése érdekében fontos a betegség differenciáldiagnosztizálása, továbbá a primer és szekunder formák elkülönítése. Összefoglalónkban a legújabb irányelvek mentén mutatjuk be a betegség alapellátásban történő szűrését, diagnosztikai módszereit és terápiás lehetőségeit. A nyugtalan láb szindróma (Restless Leg Syndrome = RLS) az alvásfüggő mozgászavarok csoportjába tartozó kórkép, amely - jellegzetes tünettan ellenére - mind a mai napig sokszor aluldiagnosztizált és nem megfelelően kezelt betegség. Első leírása és elnevezése 1683-ból, Sir Thomas Willistől származik, aki megfigyelései alapján részletesen leírta a tipikus, főként a lábakban és a karokban jelentkező mozgáskésztetést és az ehhez társuló alvászavart. A betegség ismételt felfedezése a XIX. században Karl Axel Ekbom svéd neurológusnak köszönhető, és az első modern terminológia is tőle származik; kettőjük tiszteletére a nyugtalan láb szindróma mai elnevezése Willis-Ekbom-betegség (Willis Ekbom Disease WED).