Nőgyógyászok és a posztmenopauzális oszteoporotikus törések : a posztmenopauzális oszteoporotikus csonttörést szenvedett betegek eltűnése a nőgyógyászok, menopauza ambulanciák és más szakmák Bermuda-háromszögében / Balogh Ádám
Bibliogr.: p. 175. - Abstr. hun.
In: Mozgásszervi Továbbképző Szemle. - ISSN 2630-8924. - 2019. 2. évf. 2. sz., p. 172-175. : ill.
Célkitűzés: Áttekintő munkámban azt vizsgálom, miért tűnnek el rejtélyesen a csonttörött posztmenopauzális betegek az egészségügyi ellátórendszerből. Hogyan tudják ezt befolyásolni a nőgyógyászok, különösen a menopauza-osteoporosis (M-OP) ambulanciák orvosai? Anyag és módszer: Történeti áttekintés mellett a Pubmed-Medline adatbázisból válogatva a posztmenopauzális osteoporosis (PMOP) kezelésében részt vevő szakmai szervezetek klinikai irányelveit és néhány kulcsfontosságú eredeti és elemző közleményt tekintettem forrásnak. Eredmények: A hivatkozott közlemények alapján a nőgyógyászok és belgyógyász endokrinológusok voltak kezdetben a PMOP felismerésének és kezelésének meghatározói. Később reumatológusok, radiológusok, és ortopéd-traumatológusok vették át a vezető szerepet a betegellátásban és klinikai kutatatásban. Sok közlemény igazolja, hogy a PMOP kezelése világszerte gyakran megszakad, vagy el sem kezdődik és a bekövetkező csonttörés miatt kerülnek orvoshoz a betegek. Traumatológusellátás után azonban továbbra sem részesülnek egy újabb törést megelőző kezelésben. Pedig a törések gyakoriak és következményeik súlyosak lehetnek, emiatt népegészségügyi problémát jelentenek. A megoldást jelentő törésmegelőző kezelés jellemzően hazánkban is elmarad. A menopauza-osteoporosis szakrendelők nőgyógyászai szakmánk preventív jellege miatt sokat tehetnének a törések gyakoriságának csökkentésére, mindenekelőtt megelőzéssel. A hazai egészségbiztosítói szabályozás erős diagnosztikus és terápiás jogosítványokat adott szakmánk orvosainak is. Következtetések: Az M-OP kombinált szakambulanciák működési rendje és kompetenciái kedvező feltételeket nyújtanak az osteoporosis (OP) korai (elsődleges) felismerésére és kezelésére a menopauza időpontjában és utána. A nőgyógyászati betegek idősödő korösszetétele a másodlagos törésprevencióra is lehetőséget nyújt. Ebben a munkában az érintett szakmák jelenleginél céltudatosabb, rendszeres együttműködése esetén remélhetőleg kevesebb csonttörött páciens fog eltűnni rejtélyesen a szakmák jelképes"Bermuda-háromszögében" Kulcsszavak: posztmenopauzális osteoporosis, csonttörések megelőzése, menopauza-osteoporosis szakrendelések