Az epehólyag-polypusok a képalkotó eljárások, elsősorban az ultrahangvizsgálat széles körű alkalmazásával párhuzamosan egyre gyakrabban ismerhetők fel (4-9%). Ennek ellenére az epehólyagpolypusokról számos kérdés tisztázatlan. Az osztályozások egy része, a polypusmeghatározás tágabb értelmezésében, a rosszindulatú elváltozásokat is ebbe a csoportba sorolja. A kórlefolyás szempontjából azonban célszerűbb két csoport, a pszeudotumorok (koleszterinpolypus, adenomyomatosis, gyulladásos polypus) és a jóindulatú tumorok (adenoma, lipoma) elkülönítése. A kockázati tényezők nem ismertek, bár számos eltérés szerepe felvetődött (pl. metabolikus szindróma, idült hepatitis B, Helicobacter pylori fertőzés stb.). A különböző összetételű epehólyag-polypusok kialakulásának módja eltérő. Tünetképző szerepük általánosságban nem bizonyítható, a panaszok egyedi mérlegelésével azonban juthatunk arra a következtetésre, hogy tüneteket is okoznak. Kórisméjük képalkotó eljárással, elsősorban ultrahangvizsgálattal történhet, amelynek átlagos érzékenysége 50-90%, fajlagossága 71-98%. A nagyfrekvenciás, illetve endoszkópos ultrahangvizsgálat hatékony és hasznos kiegészítő módszer. Az epehólyag-polypusok természetes lefolyása többirányú, többségük mérete nem változik, kisebb részük átmérője azonban növekedhet. Rosszindulatúvá csak kockázati tényezők (10 mm-nél nagyobb átmérő, gyors növekedés, epekő jelenléte) előfordulásakor alakulnak át. Az epehólyag-polypusok kezelése a cholecystectomia, amely rosszindulatú elfajulás kockázatakor és panaszok jelentkezésekor szükséges. A 10 mm-nél kisebb polypusok ultrahang-ellenőrzése az elfogadott álláspont.  Kulcsszavak: epehólyag-polypus, osztályozás, természetes lefolyás, a rosszindulatú elfajulás kockázati tényezői, kórisme, az ellenőrzés szükségessége