A gyulladásos bélbetegségek kezelésében a biológiai készítmények teljes szemléletváltást hoztak. Ezek a terápiás lehetőségek a betegség természetes lefolyásának megváltoztatásával kecsegtetnek, ugyanakkor esetleges mellékhatásuk vagy szövődményeik súlyosak lehetnek, és igen költségesek. E szempontok miatt alkalmazásuk csak jól megfontolt indikáció esetében, és a beteg és betegségének számos paraméterének figyelembe vétele mellett lehetséges. A biológiai kezelések köré felépülő szakmai irányvonalak a többi, e betegségcsoportban már régebb óta alkalmazott gyógyszer használatának körülményeit, illetve a sebészeti indikációkat is átformálták. A gyógyszercsoport első tagja a tumor-necrosis faktor ellenes kiméra antitest, az infliximab volt. Ezt követt ék a humán anti-TNF molekulák, majd idővel ezek biosimilarjai. Az anti-TNF szerek hatékonyságával, kombinációs vagy monoterápiás alkalmazásuk előnyeivel és hátrányaival, esetleges mellékhatásaikkal sok éves tapasztalat halmozódott fel. Az anti-TNF biosimilarokkal is megfelelő tapasztalattal állunk rendelkezésre. Új hatáspontú készítmény az intergrin gátló vedolizumab, mely bélszelektivitást biztosít. Ez utóbbi tulajdonsága a kedvező mellékhatás profilt tekintve határozott előny, míg az extraintestinalis manifesztációkkal dominált esetben hátrány is lehet. Az egyéb citokin utakat gátló antitestek közül a psoriasisban már régebb óta sikerrel alkalmazott ustekinumab bizonyult hatékonynak Crohn-betegségben, majd colitis ulcerosaban is. Jelenleg tehát többféle, számos támadáspontra ható biológiai kezelés áll a gasztroenterológus rendelkezésére a gyulladásos bélbetegség kezelésében - és várhatóan a hatóanyagok száma idővel nőni fog. Jelen dolgozat a már törzskönyvezett biológia készítmények főbb tulajdonságait foglalja össze.  Kulcsszavak: Crohn-betegség, IBD, TNF-a, anti-SAM, immunszuppresszió, gyógyszer szérumszint