A hematológiai betegségek kezelésében a 2000-es évek elejétől forradalom zajlott. Az addig elérhető kemoterápiás kezelések mellett megjelentek az immunterápiás lehetőségek. Az első széles körben alkalmazott kezelés, a rituximab volt, mely minden B-sejtes limfómában jelentősen növelte a kezelés hatékonyságát. Ezt követte számos más anti-CD20 ellenanyag. A kezelési sikerek rávilágítottak az immunterápiák által elérhető sikerekre, így számos új kezelési lehetőség jelent meg. Ma már elérhetőek a toxinnal konjugált antitestek, mint a brentuximab vedotin, inotuzumab ozogamycin vagy a polatuzumab vedotin. Ugyancsak jelentős előrelépés volt az immuncheckpoint-gátlók bevezetése, melyek közül a nivolumab és pembrolizumab új lehetőségeket ad a betegeknek. A radioizotóppal konjugált ibritumomab tiotecan szintén egy új lehetőség a B-sejtes limfómák kezelésében. A bispecifikus antitestek, elsősorban a blinatumomab új lehetőségeket adtak a refrakter B-sejtes ALL és B-sejtes limfómák kezelésében. Az utóbbi időben előre törő CAR-T sejtes kezelések során eddig nem is remélt hatásosságot tudunk elérni diffúz, nagy B-sejtes limfóma, B-ALL kezelésében. Mindezen terápiákat és a hematológiában alkalmazható immunterápiás törekvéseket foglalja össze a szerző ebben a cikkben.  Kulcscszavak: polikemoterápia, immunterápia, monoklonális antitest, izotópos kezelések, toxin-konjugált antitestek, kiméra asszociált T-sejt