A különböző immunmediált kórképek patomechanizmusának pontosabb megismerése, a jelátviteli utak főbb lépéseinek feltérképezése párhuzamosan a biotechnológiai eljárások fejlődésével megteremtette az úgynevezett célzott terápiák létrehozásának lehetőségét. A kóros folyamatok egy előre meghatározott ponton való gátlása nagyon hatékony, ugyanakkor relatíve kevés mellékhatással járó kezelések létrehozását tette lehetővé. Elsőként az áttörés a klasszikus gyulladásos reumatológiai kórképekben született meg, ezen belül is az úgynevezett biológiai terápiák hozták meg a változást: olyan gyógyszerek, melyek előállítása biológiai úton, élő organizmusban történik. Döntően olyan fehérjékről van szó, melyek valamely más fehérjéhez kötődve annak működését gátolják. Tekintettel azonban arra, hogy egy-egy fehérjének sokrétű funkciója van, s ezen anyagok is bonyolult kapcsolatban vannak egymással, egy-egy anyag hatása gyakran kiszámíthatatlan, amit tovább fokoz a fehérjék közötti kapcsolat erőssége, a dozírozás, így összességében a gátlás mértéke is, melynek a hatás mellett a mellékhatások létrejöttében is nagyon fontos szerepe van. Így könnyen belátható, hogy minél több tényező befolyásolja egy kórkép kialakulását, minél több - egymástól jelentős eltérést mutató - alcsoport van egy adott diagnózison belül, illetve minél ritkább egy kórkép, annál nehezebb egy általánosan jól használható, megfelelő támadáspontú szer kifejlesztése. Ez az oka annak, hogy a biológiai terápiák sokéves/évtizedes késéssel indultak útnak a kötőszöveti betegségek kezelésében, s mind a mai napig nem hoztak - kevés kivételtől eltekintve - átütő sikert. Kezdetben főként a gyulladásos reumatológiai kórképekben bevált gyógyszereket próbálták alkalmazni itt is, ma már azonban megindult a fejlesztés ezen a területen is. Ezzel együtt döntően a biológiai terápiák még ma sem hoztak akkora változást ebben a betegcsoportban, mint pl. a rheumatoid arthritisben. A betegségek többségében csak másod-harmad-negyedvonalbeli kezelésekről van szó, s ezeken belül is általában csak "off label", azaz indikáción túli alkalmazást jelentenek. Ez alól kivételt képez, azaz a hivatalos indikációs listában szerepel jelen pillanatban a rituximab kezelés a szisztémás vasculitisek egy csoportjában ("ANCA-asszociált" kórképek), a tocilizumab az óriássejtes vasculitisekben, illetve a belimumab a lupus kezelésében. Jelenleg is azonban nagyon sok gyógyszer áll mind fejlesztés, mind kipróbálás alatt , melyek biztató jövőképet vetítenek elő, persze sok új kérdéssel együtt : ezen kezelések kifejlesztésének költségei extrém mértékűek, így a kezelések is egyre nagyobb anyagi terhet jelentenek, sok társadalmi problémát felvetve.  Kulcsszavak: szisztémás sclerosis, szisztémás lupus erythematosus, Sjögren szindróma, idiopathiás inflammatoricus myopathiák, szisztémás vasculitisek, biológiai terápia