Célkitűzés: Az iker-iker transzfúzió szindróma (TTTS) az ikerterhességnek egy súlyos komplikációja, amely érinti a monochorialis többes terhességek 10-15%-át. Kezelés nélkül a kórkép kórjóslata kedvezőtlen, a magzatok perinatalis mortalitása magas. Kezelési lehetőség a méhen belül a 16-26. terhességi hét között végzett lepényi érösszeköttetések lézeres műtéttel történő lezárása. A PTE KK Szülészeti Klinikáján 2014 óta végezzük a foetoszkópos lézerkoagulációt iker-iker transzfúzió szindróma esetén. Jelen közleményünkben a szakterületen ezen időszak alatt szerzett tapasztalatainkról számolunk be. Anyag és módszer: A retrospektív tanulmányunkban 2016. január 1. és 2018. december 31. között a PTE KK Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikáján világra jött 438 TTTS-sel nem komplikált ikerterhességből és 27 iker-iker transzfúzió miatt foetoszkópiás beavatkozáson átesett terhességekből született iker (FS TTTS-iker) adatait dolgoztunk fel. Ugyanezen az időszakban 30 hármas iker újszülöttet ápoltunk. A feotoszkópizált terhességekből született újszülöttek klinikai, paramétereit összehasonlítottuk a nem TTTS-ben szenvedő kettes, valamint hármas ikrek adataival. Eredmények: A foetoszkópos lézerkoaguláció 46,7%-a Quintero II-es stádiumban történt, ami a szülés időpontját átlagosan 12 héttel prolongálta. A foetoszkopizált terhességekből született ikrek szignifikánsan korábban (30,9+-3,5 vs. 34,3+-3,2 terhességi hét, p<0,001), alacsonyabb születési súllyal (1480+-589 vs. 2128+-630 g, p<0,001), alacsonyabb 1 és 5 perces Apgar-értékkel (p<0,05) jöttek a világra a nem kezelt ikrekhez képest. Az FS TTTS-ikrek 81,5%-a fiú volt. Összehasonlítva a foetoszkópiát követően világra jött újszülöttek adatait a hármas ikerterhességből született újszülöttekkel azt találtuk, magasabb volt köztük a 28. gesztációs hét előtt világra jöttek aránya (14,8% vs. 6,7%, p<0,05), intenzívebb ellátásra szorultak, akár kettes ikrekkel, akár hármas ikrekkel összehasonlítva és nagyobb arányban szenvedtek a koraszülöttségből eredő morbiditásokban. Egy korábbi felméréssel összehasonlítva (1998-2002) a postnatalis túlélés 10%-ról 96,3%-ra emelkedett. Következtetés: A foetoszkópián átesett ikrek zömében koraszülöttként, 2000 g alatti születési súllyal jöttek a világra, intenzívebb ellátást igényeltek, hosszabb volt a kórházi tartózkodásuk. Hasonló gesztációs korra és születési súllyal jöttek a világra, minta hármas ikrek, postnatalis adaptációjuk hasonló volt a hármas ikrekéhez. FS TTTS-ikrek gyakrabban voltak sújtva súlyos morbiditásokkal, a gyakrabban fellépő kórképek a TTTS-en kívül a koraszülöttséghez voltak köthetők. A korábbi évekhez képest az iker-iker transzfúzió szindróma korábban került felismerésre, kevésbé súlyos stádiumban, ami lehetővé tette a lézeres foetoszkópiás beavatkozás elvégzését egy korábbi, előnyösebb időpontban, megelőzve a súlyosabb patológiákat.  Kulcsszavak: iker-iker transzfúzió, lézeres foetoszkópia, perinatalis mortalitás, újszülöttek morbiditásai